tegnap megdermedt a hajnal,
megszűnt a dübörgés,
egy pillanatra megállt a világ
elvesztettem egy darabot magamból
ami addig részem volt
ma már nem létezik
de éjszakánkén
amikor a csönd ordít,
akkor hallom a hangod,
amire eztán is hallgatok
még szippant magába az űr,
amit magad után hagytál,
de ígérem Neked,
eztán is úgy élek,
mintha még itt lennél mellettem
és fognád a kezem…
(GL emlékére)