Valahol, mindig gyúlnak a fények,
őrtüzek felett őrséget cserélnek,
szenvedélyes éjeket követnek nappalok,
az élet rendje az, hogy Veled vagyok.
Kitépett szárnyú pillangók röpte hull az égre,
parázs éjre jönnek huncut kéjmanók,
álmok szövődnek a nappalokba ébren,
a csillagokba visznek minket csillaghajók.
2 hozzászólás
Üdvözletem, Janó!
A remény és a hit szavait vélem kiolvasni a sorokból: "Valahol, mindig gyúlnak a fények,
őrtüzek felett őrséget cserélnek".
És az álmok átültető szerepét itt is megtalálom: "a csillagokba visznek minket csillaghajók."
Na, és a cím: "Valahol". Szintén a sejtés, az áhítás, a keresés.
Szép, emberi gondolatok.
Laca
Köszönöm, kedves Laca!
Én nem tudok verset írni, de ez a gondolat, egy szóra épül, amely egy játékban került elő, a csillaghajó.
Produkálnom kellett valamit, rímes formában. Lehet, hogy inkább rémes?
Üdvözlettel,
Janó