Valahol együtt élünk mi már
Nem számít a távolság, a táj
Sem szavak, sem hangok, sem tények
Sem lelkek közti múló messzeségek
Sem testek közti múló szenvedélyek
Nem számít az sem, ha fáj:
Valahol együtt élünk mi már…
Sokan megtapasztaljuk hogy milyen valakihez tartozni annak ellenére, hogy már régen nem vagyunk egymás életének részei. Ha igaz volt a szeretet, ilyenkor a látszat ellenére megmarad valami bizonyosság, egy megfoghatatlan kötelék.
Nagyon szép!
15 hozzászólás
Ó, jajj, nagyon köszönöm! Először azt, hogy olvastad a műveimet, és a biztatatást is!
Szép.
Áron
Köszönöm!
Köszönöm!
Igen, valahol. Csak meg kellene találni azt a valahol-t..
Egyébként jó kis vers, nincs benne egyetlen felesleges szó se. Gratu!
Köszi! :-)Ez a legjobb dícséret, hogy nincs benne felesleges szó.
Azt hiszem csak annyit mondhatok, a nap legszebb pillanata volt, mikor ezt elolvastam. Köszönöm neked…
Uram Isten! Ennél szebb dícséretet nem kaptam még !!! Köszönöm!
egyet értek, abban hogy szép, nem tudok belekötni

üdv
Köszönöm, Sanna!
Ijajj, ez is úgy tetszik, és igaz nem számít semmi, de semmi, csak az hogy együtt… grat.
Köszönöm!
Ez nagyon tetszik, formailag is hihetetlenül jó, tartalimag meg méginkább. Szomorúan szép!
Igen, szomorú, ma már csak egy szép emlék.
Sokan megtapasztaljuk hogy milyen valakihez tartozni annak ellenére, hogy már régen nem vagyunk egymás életének részei. Ha igaz volt a szeretet, ilyenkor a látszat ellenére megmarad valami bizonyosság, egy megfoghatatlan kötelék.
Nagyon szép!