Valahol együtt élünk mi már
Nem számít a távolság, a táj
Sem szavak, sem hangok, sem tények
Sem lelkek közti múló messzeségek
Sem testek közti múló szenvedélyek
Nem számít az sem, ha fáj:
Valahol együtt élünk mi már…
Valahol
Szerző: VirágSzerző: Virág
15 hozzászólás
Ó, jajj, nagyon köszönöm! Először azt, hogy olvastad a műveimet, és a biztatatást is!
Szép.
Áron
Köszönöm! 🙂
Köszönöm! 🙂
Igen, valahol. Csak meg kellene találni azt a valahol-t..
Egyébként jó kis vers, nincs benne egyetlen felesleges szó se. Gratu!
Köszi! :-)Ez a legjobb dícséret, hogy nincs benne felesleges szó.
Azt hiszem csak annyit mondhatok, a nap legszebb pillanata volt, mikor ezt elolvastam. Köszönöm neked…
Uram Isten! Ennél szebb dícséretet nem kaptam még !!! Köszönöm!
egyet értek, abban hogy szép, nem tudok belekötni
🙂
üdv
Köszönöm, Sanna! 🙂
Ijajj, ez is úgy tetszik, és igaz nem számít semmi, de semmi, csak az hogy együtt… grat. 🙂
Köszönöm! 🙂
Ez nagyon tetszik, formailag is hihetetlenül jó, tartalimag meg méginkább. Szomorúan szép!
Igen, szomorú, ma már csak egy szép emlék. 🙂
Sokan megtapasztaljuk hogy milyen valakihez tartozni annak ellenére, hogy már régen nem vagyunk egymás életének részei. Ha igaz volt a szeretet, ilyenkor a látszat ellenére megmarad valami bizonyosság, egy megfoghatatlan kötelék.
Nagyon szép!