Valahol van egy üres szoba,
emlékezetben ott lakom.
Vakrozsda-esőt sír az ég,
végigcsorog az ablakon.
Nagyanyám foszló függönyét
a karnisokra képzelem.
Birsalma fanyar illatát
érzem a régi képeken.
Falakban mocorgó, kis neszek
fülembe fészkelik magukat.
Minden percegést ismerek.
A sarokból valaki rám mutat.
6 hozzászólás
Szeretem ha különlegeseket írsz!
És nem is annyira szomorú!
sok szeretettel: túlparti
Kedves túlparti!
Örülök, hogy tetszett a vers. Nem minden emlékem szomorú azért.
Szeretettel: Kati
“Nagyanyám foszló függönyét
a karnisokra képzelem.
Birsalma fanyar illatát
érzem a régi képeken.”
Hangulatos, szép visszaemlékezés.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Hűséges olvasóm vagy, örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Remekül adtad vissza a múlt hangulatát!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm, sailor, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati