Keresztbe teszi karjait,
lazán megvonja vállát,
lelkének bélelt roncsain
falnak dőlve várják
álom-meddő éjjelek,
melyeket ő teremtett,
mikor a falakat mardosó kézfejek
szétkarmolták a csendet.
Minden egyes éjszaka
hozzásimul a párna
-erjedő izzadtságszaga
fájdalmas simulása-.
Olyan, akár a csillagok,
egyre tompább lesz a lénye,
fényév távolságot ballagott,
s a pusztulás feléje.
5 hozzászólás
Hahó, kedves Zsuzsa!
Jó, kicsendült a mélységből feltörő vulkán hangja, embert érintő rezdüléssel mondod el az életkísérő jelenségeket, amely majdnem mindenkit kísér, de!- a pusztulásig bizonyítani, bizonyítanod kell és fogod is, hogy a fönti felsorolás majd mindegyike másként igazolódik be (pozitívan) a járható úton. Belőlem, pl. ezt váltotta ki ez a jól sikerült versed… Köszi, hogy így is olvashattam rólad.
Kedves Futóinda!
A vers tulajdonképpen nem tudom kiről szól persze vannak személyek, akik közrejátszottak a létrejövetelében, de nem konkrét személyről íródott, ezért is az a cím ami. Nem tudom mi a pozitív és negatív történés, talán nem is történések fontosak, hanem azok a folyamatok, amiket ezek generálnak legbelül, egy fájdalmas esemény is kiválthat örömteljes eseményeket, változásokat, persze az általam körvonalazott történések alapvetően nem vidámak, de a szembe jövő pusztulást is ki lehet kerülni.:)
Köszönöm szépen a véleményt, a versre szánt időt.
üdv:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Hatalmas verseid vannak, felnézek rád jó mélyről! 🙂
Szeretek itt olvasgatni!
Köszönöm, jólesett megint. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy tetszenek az írásaim és jól esett olvasni…..nem gondolom, hogy mélyről nézel, és talán nem is fel….:)
Köszönöm, hogy olvastad.
szeretettel:
Zsuzsa
Szia Kankalin!
Örülök, hogy tetszenek az írásaim és jól esett olvasni…..nem gondolom, hogy mélyről nézel, és talán nem is fel….:)
Köszönöm, hogy olvastad.
szeretettel:
Zsuzsa