A boldog évek férfias ködében
tolonganak felém a régi társak.
Erősen, ifjan ott előttem állnak,
s én nézem őket álmodón, de ébren.
Néhány közűlük más világ lakója,
szivem szomor'g liget padán merengve
miattuk, ám de jön, ki felderengve
vidámra váltja bánatom, s valóban
dereng a múlt zubogva, s messze réved
szemem. Spirál időkön áttekinthet,
s előttem ott lebeg,- talán elérem -.
Kibontom ingét, s ő kibontja ingem.
A szőkesége most is úgy megéget!
S utána száz Juhász Gyulát megihlet.
4 hozzászólás
Szia dodesz! 🙂
Szerintem ezt a verset ritmikailag nagyon eltaláltad, alig van olyan sor, ami nem hatodfeles jambusból áll.
A rímekkel szerintem kellene még kicsit bíbelődnöd, tisztábbá lehetne formálni őket.
Van egy sor, ami nekem nagyon nem tetszik, ez: "szivem szomor'g liget padán merengve".
Gondolkodtam a megoldáson. Találtam is. 🙂
"szivem szomor, s liget padán merengve". Na, ez lenne a javaslatom.:)
Mivelhogy "Sonettare necesse est!", én örömmel konstatálom, hogy újabbra találhattam nálad. 🙂
Köszönöm a élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy ismét megtiszteltél a látogatásoddal, s építő jellegű kritikával illettél.
Bizony, a rímeket hajlamos vagyok elkapkodni, nincs türelmem sokáig keresgélni a legmegfelelőbbet.
Az ominózus sor tekintetében a "szomor'g" nem jelző akar lenni, hanem ige: szomorog. Más lenne a kivetülése jelzőként a "más világ" lakói felé.
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz !
Tökéletes lett ez a szonetted, csak gratulálni tudok.
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu!
Mondjuk, hogy majdnem tökéletes. Majd akkor írok tökéletes szonettet, ha olyan mély érzelmeket tudok tiszta jambikussággal megcsillogtatni, amilyenek a Te verseidben vannak!
De mindenképpen "Sonettare necesse est!" 🙂
Szeretettel: dodesz