Remegő pillákon, mázsás sötét ül,
nem tud magáról semmit a test,
az éji kábultság belső mámorában,
ziháló szívem képeket fest.
Játékos holdsugár, átsuhan ágyamon,
magával csalja az égbe lelkemet,
oda, hol csillagok, örök útjuk járják,
ahová nem jut el más, csupán a képzelet.
Hagyom, hogy szabadon, tudattalan szálljon,
kisírva közben minden bánatát,
hogy el tudja feledni, el tudja végre
azt a bús, szerelmes, utolsó éjszakát.
Hogy el tudja feledni, el tudja végre
azt, ami azóta is annyira fáj,
hogy puha kezedet el kellett engednem…
mert tudtam, hogy valahol, valaki vár.
10 hozzászólás
Kedves Tibor!
Ismét, nagyon szép lírai hangulatú verset írtál!
Örömmel olvasom őket! :))))
Üdv és gratulálok!
Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm szépen, hogy olvasod írásaimat és értékeled őket.
Örülök, ha tetszik a stílusom.
Szeretettel: Tibor 🙂
Szép Tibor ! Nagyon szép !
Üdvözlettel:Marietta
Köszönöm Marietta!
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Mindenkire várnak valahol, arra is aki éppen egyedül van. Elengedni azt akit szeretünk,… ahhoz kell igazán mélyen szeretni, igazi emberi nagyság kell hozzá.
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs, köszönöm szépen baráti szavaidat!
Szeretettel: Tibor
Szia Tibor!
Elképesztő ez az ösztönös ritmika a verseidben. Tényleg minden elismerésem! Szép is, zenei is, talán ki kellene próbálnod most már valamelyik hangszert! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm, hogy így értékeled ösztönös írásaimat.
Nem tudom, hogy honnan jön a ritmus, a zeneiség. Ez bennem van, én így szeretek írni.
Te zenélsz is, jobban átlátod ezt. Szerinted milyen hangszert kellene kipróbálnom? Mit javasolnál?
Szeretettel: Tibor
Kedves Tibor!
A szerelem elvesztése bizony nagyon tud fájni. Néha muszáj elengednünk akit szeretünk, ha igazán szeretjük.Gyönyörű lírai verset írtál, gratulálok.
Barátsággal:Margó
Nagyon szépen köszönöm, kedves Margó, hogy olvastál és véleményeztél.
Barátsággal: Tibor 🙂