Valami dal…

Valami ború, valami szürkeség,
törékeny érintés, mely fájón hajlik
árnyékomba, belevág húsomba:
hol vannak reménynek, vágynak
fátylába kupacolt rojtjai?

Tündöklő fényéből hiányzik Valami:
fürtöske hajlása, szíve dobbanása,
bubám hangjának hallása,
valami tündérfény lidérces álomban,
Valami, szívemnek bársony-simítója.

Valamit adj innom,
vágyszomjam oltani:
forrásnak illatos vizét,
szitáló harmat cseppjén
átcsillanó mézízű könnyét!

Valami fellebbent,
valami elreppent,
lelkemben
valami elfeslett.

Valami szürkeség,
Valami érintés,
Valami elveszett,
Valami kell nekem!

Valami hol vagy már?

Valami csillámfény
repked az ég alján,
valami átsuhant
lelkemnek kapuján.

Szitakötő szárnyát
átszövő nap fényét,
mint szivárványt öleli
Valami,

s köti titok-rejtő csokrát
áttetsző létvirágból,
szirmain a napszálakban
megcsillanó reménynek.

Reménynek csokrából
Valami magaslik,
ég felé nézőben
susogja: – Itt vagyok!

Valami!