Kedvs Marietta!
A versed ahogy megvan írva, és a természet képei az emberi érzésekkel való összehasonlitása, úgy mondhatom, egy fájdalmassan szép öt sor, de elérte nállam azt, amikor olvastam, hogy összerezzenjek, én aki különbenis gyorsan fázik, és sürün kirázza a hideg. De, de pontossan ez az érzés az ami bizonyitja milyen élethű képekkel tudtad ezt a pár sort leirni. Az egésszet röviden úgy foglalom össze, ahogy leirtad nagy jó, és tetszik a tartalma, az egyáltalán nem. Minden ami hideg, ami szeles, olyankor mindig mindenem libabőrös.
üdv Toni
Kedves Marietta!
Nos, én nem vagyok fázós, mégis kiráz a hideg attól a hangulattól, amit a versedben teremtettél. Mondd, mi a baj? Te is fázol, lelked összetört, A vihar süvít feletted, s a világod darabokra hullott… Kell-e ennél több, ami elbír az eber?
Nagyon szépen leírtad a fájdalmadat, de az egész nagyon borús és tragikusan szomorú.
Jó lenne, ha versbe szednéd, leírnád – ha Magadnak is, csakis Magadnak – az egészet, hogy kiírd magadból.
Szeretettel: Kata
Kedves Selanne!
Tetszik a versed, ugyanakkor aggasz is egy picit. Ne felejtsd, az ember soha nem olyan boldog és soha nem olyan boldogtalan, mint ahogyan gondolja.
Gratulálok. a
Így szerettem volna kifejezni azt, amikor minden összeomlik. Talán minden ember álmodik, álmodozik, és szeretné, ha valóra válna. Bármi legyen is az. Az élet velejárója. Bár nem vagyok álmodozó típus, inkább a realitás talaján állok, mégis jól esik olykor-olykor.
Az álomképek is darabokra hullanak, foszlányokban lebegnek, van amikor összeállnak. Van amikor nem. 🙂
10 hozzászólás
Kedvs Marietta!
A versed ahogy megvan írva, és a természet képei az emberi érzésekkel való összehasonlitása, úgy mondhatom, egy fájdalmassan szép öt sor, de elérte nállam azt, amikor olvastam, hogy összerezzenjek, én aki különbenis gyorsan fázik, és sürün kirázza a hideg. De, de pontossan ez az érzés az ami bizonyitja milyen élethű képekkel tudtad ezt a pár sort leirni. Az egésszet röviden úgy foglalom össze, ahogy leirtad nagy jó, és tetszik a tartalma, az egyáltalán nem. Minden ami hideg, ami szeles, olyankor mindig mindenem libabőrös.
üdv Toni
Kedves Marietta!
Nos, én nem vagyok fázós, mégis kiráz a hideg attól a hangulattól, amit a versedben teremtettél. Mondd, mi a baj? Te is fázol, lelked összetört, A vihar süvít feletted, s a világod darabokra hullott… Kell-e ennél több, ami elbír az eber?
Nagyon szépen leírtad a fájdalmadat, de az egész nagyon borús és tragikusan szomorú.
Jó lenne, ha versbe szednéd, leírnád – ha Magadnak is, csakis Magadnak – az egészet, hogy kiírd magadból.
Szeretettel: Kata
Szomorú vers, szinte kilátástalan, de szép mégis.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Toni, Kata, Albert!
Köszönöm figyelmeteket.
Szeretettel:Marietta
A veszteség… az nagyon tud fájni; főleg, ha álmokról van szó.
Rövid, de igen lényegretörő a versed… és szomorúan szép.
Szeretettel: barackvirág
Szia Mónika!
Köszönöm szépen ittjártad!
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Tetszik a versed, ugyanakkor aggasz is egy picit. Ne felejtsd, az ember soha nem olyan boldog és soha nem olyan boldogtalan, mint ahogyan gondolja.
Gratulálok. a
Szia!
Köszönöm szépen !Bíztató!
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Tetszik a versed.Kivéve a második sort.Nem tudtam meg miért hullott darabokra a megálmodott világ.Szerettem volna pedig.Jó kis vers.
Szeretettel:Ági
Így szerettem volna kifejezni azt, amikor minden összeomlik. Talán minden ember álmodik, álmodozik, és szeretné, ha valóra válna. Bármi legyen is az. Az élet velejárója. Bár nem vagyok álmodozó típus, inkább a realitás talaján állok, mégis jól esik olykor-olykor.
Az álomképek is darabokra hullanak, foszlányokban lebegnek, van amikor összeállnak. Van amikor nem. 🙂
Igazán köszönöm, hogy olvastad a verset.
Marietta