savanyú levegő
körbe udvarolja az út menti fákat
görcs rekedt a pohár-szorító kézbe
fényburok zárja füstködbe a szédelgő kocsmákat
tipegve táncol az alkony
házak fakult sziluettjei mögé bukik a Nap
görbe léptek vezetik
ki tudja hová a lábakat
füstös-árnyú arcokat takar be
a lágyszívű éjszaka
hurkot vet a szívekre
hétköznapok emlék-halmaza
vigyorok köszöntik
az alattomos vágyakat
sikoltva szül meg a sötétség
osonó árnyakat
előtűnő
és szétfoszló alakok
gyanakvó pillantások
"Talán ez Én vagyok?"
zavaros szél kihalt utcán tépdes
szakadó zajos plakátokat
zörögve gördül néhány szó az aszfalton
végre elszabadult egy gondolat
felkúszik a járda
a cipők talpára
zajos örömöknek
lihegő vágy lesz a párja
szégyenlős ablakok alatt
házfal dől valaki hátának
lesnek kíváncsian
mintha kacsintanának egymásnak
hajnali pír már
a házak arcán látszik
szédelgő árnyék
még éjszakát játszik
kiürült léptek az úton
didergő zakók és blézerek
még ölelik egymást
még működik a képzelet
valahol elmarad ez az éj is
felfalja egy új nappal
nyújtózik a józanság
zsibbadó tudattal