Szívembe szívet lopni oly nehéz.
Szememre könnyet csalni mily reményteli.
Sokaknak sikerült már törni – zúzni valami
könnyű felejtést, lenge érzést, mely lánggal
érkezett egy mosolyfelhőn, s könnyel
távozott vastag, s forró bánatköpenyben.
Lopott szavak, s hazug álmok kergetője
lennék én, felemás állarcban. Kopott, szürke
ólomszívvel várva a kezet, mely gyöngyöt
formál hideg, fásult tekintetemből.
Már nincsenek türelmes emberek. –
Hová rohan a világ? Nincs idő érezni,
hallani, s látni mit a másik kíván.
Vannak furcsa, rettegő rémképek, s ezek
vezérlik már az emberiséget. Állj, s egy
szavad se legyen, ha tőrt döftél vérző
szívembe, s akkor majd feladom, s nem
keresem tovább azt az arcot, bolondos
látomást! Csak csöndben elmúlok a nappal, s
helyembe más lép majd keserű hazug szavakkal.
Ha fénytelen szemeim kietlen pusztáján át
megtalálod a régmúltat, a pajkos szertelen
ifjúságot, láncra verve, rideg csöndpercekbe
rejtve, egy láztalan unott pillantás mögött.
S akkor már késő, minden elveszített mondatért,
s minden elfelejtett érintésért, mit valaha
ajándékként csempésztem magányos jelenedbe.
Mert felismerni nehéz a hibánk, s éreztetni mily
fölösleges, hogy fontos a régi, fontos a most.
Árnyalt pilláim mögött üres én – képem
mutatja majd mit veszítettem, s mit
veszítettünk mi, kik nem figyeltünk
egymásra, csak hajszoltuk saját érzéseink
ál, s hamis aranyát, miközben csak vasat
tartottunk kezünkben, s elveszítettük a csillogást…
7 hozzászólás
Kedves Mónika!
A versed utolsó négy sora fejezi ki azt , mi az ami hiányzott, ami miatt elveszett a csillogás.
Szép a versed,mélysége van.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne! Ne haragudj, hogy nem köszöntem meg eddig azt, hogy olvastad a verset.
Örülök, hogy tetszett. Úgy tervezem, hogy ez lesz a kötetem címadó verse. Remélem megállja a helyét.:)
Kedves Mónika
Az igazi emberi értékek hiányát költőien fogalmaztad meg. Versedben minden megtalálható, ami a mai világban hiányként jelentkezik. Finoman felépített képeid sorát szívesen olvastam.
Gratulálok! Alberth
Kedves alberth!
Tőled is elnézést kell kérjek a kései válaszért. Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, nagy örömmel töltött el, hogy olvastad, és az is, hogy tetszett.
Köszönettel: Mónika
Kedves Mónika, ez egy nagyon mély és jó vers, gratulálok. Hányan vagyunk így, kárhoztatva egykori magunkat, mennyi mindent másképp tennénk ma, mennyi hamis aranyról derült ki, hogy csak vas, mi meg ragaszkodtunk hozzá, és hajszoltuk az elérhetetlent…Mennyi bánatot okoztunk mosoly helyett… És még jó, ha csak nem figyelünk egymásra.
Egészen elkámpicsorodtam… 🙂
Kedves Irén! Köszönöm, hogy olvastad. Ez a vers készülő kötetem címadó verse. Szerinted megállja a helyét?
Nagyon is, kedves Mónika!