Hóba fagyott vigyor.
Ez maradt a vágyból,
Mert kedvesem kitolt
A megvetett ágyból.
A hidegben befagyott
Lelkem édesült tava,
Térdem megrogyott,
Mikor elnémult szava.
Otthagyott a hóban,
Reszketve, felejtve,
S adott még egy szóban
Szerelmet, keresve.
Évek teltek, múltak el:
Volt sok nyár és ősz is,
S mikor az újév telelt,
Jött, s beköszönt ő is.
Hóba fagyott vigyora:
Ez maradt a vágyból,
Mert kedvesen kitoltam
A megvetett ágyból.
Otthagytam a hóban,
Reszketve, keresve,
S adtam még egy szóban
Szerelmet, felejtve.
6 hozzászólás
Helo!
a keret, a csattanó újfent nagyon nyomós, tehát ez is nagyonnagyon!
tél, meg hó, elmúlás, minden van itt! szerelem is…miért is ne lenne?! de a szerepek felcserélődnek a mű végére…miért?? “évek teltek…/ újév telelt, jött,s beköszöntött ő is”! ezzel az van kifejezve,hogy a mű elején Ő volt, aki hót, halált—valami végét adta? és a mű végén a szerepcsere ennek fordítottja!
hmm, rossz kritikaíró lennék, csak kérdezek…bocsi, ha idegesít vagy valami…mert akkor abbahagyom
csak így tovább
esti
Szia
Kösz, h írtál rá. Igen a szerepek felcserélődtek, bár még csak”jóslat” volt, mikor írtam. Azt hiszem, jól értetted 🙂
Cseppet sem idegesít
Helo!
jóslat…szóval ez élő dolog..(már csak az időt kéne kitalálni…de múltnak tűnik)
szóval megtörtént dolog?? megint majdnem szerelmes vers, vagyis a fordítottja… hűűhaa
esti
Kedves Mimóza!
Gratulálok!
Sikeresen rácáfoltál választott nevedre,
s, elküldted az érdemtelent egy jó hideg helyre.
Azt kapta csupán amit megérdemelt,
ahogy ezt ő is tette veled.
Gratulálok a vershez.
Rövid, tömör, lényegretörő.
Szívesen olvasnék még sok hasonlót tőled.
Üdv: Béla
Kedves Mimóza!
Én is benn állok a sorban válás terén, nagyon jó a versed, átérezhető, groteszk, és frappáns!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Kedves Krisztina és Kedves Béla, köszönöm, hogy elolvastátok! 🙂