Kedves Szusi!
E kérdés már évtizedekkel ezelőt feltettem megamnak, és évekre rá, megkaptam a választ Kurt Cobain egyik idézetében:
"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem."
…és ezek szerint is élek…
üdv Tóni
Kedves Szusi!
Hogy én ki vagyok?
Rájöttem már régen, nem az akinek én gondolom magamat.
Minden embernek valami más. És ha valóban megakarom tudni azt ki vagyok, akkor ne kérdezzek senkit, mert kevesen mondják meg az igazat. hanem olvassak a sorok között, és figyeljem meg azt amit az emberek nem mondanak ki, az pedig a mimik, amikor rólam valki mással beszélne.
Szerintem…
üdv Tóni
Az kétségtelen Tóni, hogy "figyelemmel" sok mindent megtudhatunk másokról is és magunkról is. Érdekesek lennének a válaszok, ha egyszer megkérdeznénk az embereket, hogy két-három szóban, mondja el, ki Ő?
Két három szóban nem lehet válaszolni erre a kérdésre.Szerintem.
Én nem tudnék válaszolni neked két három szóban arra Ki vagyok.
A képzelet szerintem nem az ember.A képzelet a versekben hasznosítható.
Az életben is ha van elég egészsége és pénze, hogy a képzeletét meg tudja valósítani.
Szerintem.
Csaba, pontosan így van. Nyilvánvalóan az alkotó képzeletre gondoltam, ami természetesen nem csak a művészetekben nyilvánulhat meg, hanem az élet bármely területén. Akinek kreatív a képzelete, az ,azt is ki tudja találni, hogy mit és hogyan lehet megvalósítani egy adott környezetben és meg is valósítja, illetve mindenből ki tudja hozni a maximumot.
Amikor körbenéz és megszemléli a körülötte lévő embereket és mindent, amit Ő maga "teremtett" meg, akkor szerintem mondhatja azt, hogy ez vagyok ÉN.
A képzelet és az álmodozás közel állnak egymáshoz.Ha az alkotói képzeletre gondolsz.
Ez nagyon relatív kinek mi a művészet.Minden író és költő maximalista.
Irén válasza nagyon igaz szerintem :))
Annyiban közel állnak egymáshoz Ágnes, hogy az álmodozás is a képzelet szüleménye.
Elképzelhető, hogy minden író és költő maximalista, már csak az a kérdés, hogy mi az a maximum amit produkálni képes.
Igazad van.Én nem tarom magam írónak.Kedvtelésből írok.A "szívem csücskei" akiket
mint embert és írót nagyra tartok ritkán írnak, de akkor nagyon jól.Vannak kedvenc
próza íróim.Van aki remek cikkeket ír és szatírákat.Nem akarok Isteníteni senkit,
de ha felkerülnek a listára az már öröm nekem.Szerintem mindenkinek vannak kedvencei.
Más sikerének is lehet örülni.
Ágnes, én nem korlátoznám a képzeletet az írókra, költőkre.
Egy háziasszony, egy szakmunkás vagy akár egy nyugdíjas is rendelkezhet kiemelkedő képességgel a képzelet terén és megvalósíthatja önmagát egy adott szférában. A képzelet nem feltétlenül jelent elrugaszkodást a valóságtól, mert az illúzió kategória és "veszélyes", mert nincs hibája.
Kedves Szusi!
a képzeletem általában a jövő, amilyen talán szeretnék lenni,de még nem vagyok olyan, tán nem is leszek, hiába szeretném, a jelen formál mindent, és még az ahhoz tartozó dolgok. Minden és mindenki változik, különböző hatásokra. Ha megkérdezem ki vagyok? mondjuk magamtól, egyszerű a válasz én, én vagyok. Ha más kérdezi tőlem? azt mondom, olyan vagyok amilyennek megismersz, de nem biztos, hogy nekem az az "én" vagyok másnak. Teljesen senkit nem lehet megismerni, ez jó, mert így színes az élet! A személyes tapasztalatok, a hétköznapi cselekedetek, az adhat némi támpontot. A megismeréshez pedig rengeteg idő kell, néha egy élet is kevés. Persze következtetéseket vonhatunk le, de emberek vagyunk és minden és mindenki más és más. Ami az egyiknek fontos, a másiknak nem. ami az egyiknek szép a másiknak nem stb…
Ha az volnék ami a képzeletem? Nos, ismersz?
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy senkit, még magunkat sem ismerjük tökéletesen. Magunknál azzal vagyunk előnyben, hogy a gondolatainkat is ismerjük, míg a kívülállóknál csak azokat, amelyeket megosztanak velünk és olyan formában, amilyenben megosztják.
Hosszasan lehetne taglalni a három sorodat. Én magam azt gondolom, a képzelet egy folyamat, amely kiindul valamiből. Bármi előhívhatja. Nem feltétlenül azonosul a saját személyiséggel. Hatások irányítják. Itt lejjebb Panka megfogalmazásával tudok azonosulni leginkább. Sokunkra ráruháznak egy-egy viselkedés kapcsán jellemruhát, amely nem biztos, hogy nem tévedés. Lehet valaki tartósan nagyon jónak látszó, és egyszer csak bumm, bevág a másik "én", majd fordítva is úgy tűnik egy kiállhatatlan valakinek tűnik, és megváltozik a kép. Kiderül, mindennek oka van.
"Én magam azt gondolom, a képzelet egy folyamat, amely kiindul valamiből. Bármi előhívhatja. Nem feltétlenül azonosul a saját személyiséggel."
Szerintem azonosul, hisz valahogy kommunikál mindenki és ezáltal vonunk le következtetéseket róla. Ha valaki csak a jót kommunikálja magából hajlamosak vagyunk Őt jónak látni, mert ezt akarja láttatni velünk. Ez IS Ő, de nem csak ez. És, persze fordítva is így van.
Az én "kedvenc" szlogenem is az, hogy mindennek OKA van, csak nem mindig tudjuk, hogy mi az.
Igaz ez a pár sor…A képzelet a léleknek olyan funkciója, amit az életben nem tudunk megvalósítani, azt a képzeletünk megteheti…Végül is az lenne az igazi én, a valóság, amit azon keresztül merünk vagy tudunk véghez vinni. Elgondolkodtató sorok…
Szeretettel ölellek: Lyza
"amit azon keresztül merünk vagy tudunk véghez vinni"
Én is azt gondolom Lyza, hogy azok vagyunk, amit a képzeltünk révén képesek vagyunk megvalósítani és amit megvalósítottunk az mind körülöttünk van. Nem mindig tetszik amit látunk, de az vagyunk MI.
A legtöbb ember a "ki vagy?" kérdésre megmondja a nevét, esetleg a nemét, a korát, a foglalkozását, a családi állapotát, nemzetiségét, lakóhelyét. Ezek a leggyakoribb válaszok.
Ha e helyett azt mondaná, amit képzel magáról, az elég kínos lenne… 🙂
Persze, értem, hogy mire gondoltál, amikor megírtad ezt a haikut. Élő, érző lelkek vagyunk, és képzeletünk segítségével alkotunk mindent, ami körülvesz bennünket, tejbegríztől kezdve a szimfóniáig. /Egyes vallások hite szerint magát a világot is./ Szép gondolat!
Judit
Judit, pontosan így van, ahogy írtad. A képzeletünk által (produktív, reproduktív,) vagyunk azok, akik vagyunk. Sokan nem ismerik ennek a szónak a valódi értelmét. Keverik a fantáziától kezdve a képzelődésig mindennel.(Ja, és persze semmi köze ahhoz, hogy valaki mit képzel magáról…) Ezért is merül fel, a Ki vagyok? kérdés unos-untalan. Pedig, hát tudjuk, kik vagyunk. A név, a lakcím, a családi állapot, nemzetiség, lakóhely, az lehet változó, és változtatható is. A képzeletünk az, ami alapvetően megkülönböztet bennünket egymástól. A képzelet az, az erő, ami azzá tesz bennünket, amik vagyunk. Akit érdekel, tájékozódhat ez ügyben, én csak egy haikut írtam, ami válasz a kérdésre.
By szusi
26 hozzászólás
Kedves Szusi!
E kérdés már évtizedekkel ezelőt feltettem megamnak, és évekre rá, megkaptam a választ Kurt Cobain egyik idézetében:
"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem."
…és ezek szerint is élek…
üdv Tóni
Tóni, Cobain szavai már csak a válaszreakciókra adott válaszreakció, de….ki vagy?
Kedves Szusi!
Hogy én ki vagyok?
Rájöttem már régen, nem az akinek én gondolom magamat.
Minden embernek valami más. És ha valóban megakarom tudni azt ki vagyok, akkor ne kérdezzek senkit, mert kevesen mondják meg az igazat. hanem olvassak a sorok között, és figyeljem meg azt amit az emberek nem mondanak ki, az pedig a mimik, amikor rólam valki mással beszélne.
Szerintem…
üdv Tóni
Az kétségtelen Tóni, hogy "figyelemmel" sok mindent megtudhatunk másokról is és magunkról is. Érdekesek lennének a válaszok, ha egyszer megkérdeznénk az embereket, hogy két-három szóban, mondja el, ki Ő?
Gratulálok kedves Szusi!
Remek, mint máskor.
Szeretettel, Judit
Köszönöm szépen Judit, a mint máskor-t különösen.
Két három szóban nem lehet válaszolni erre a kérdésre.Szerintem.
Én nem tudnék válaszolni neked két három szóban arra Ki vagyok.
A képzelet szerintem nem az ember.A képzelet a versekben hasznosítható.
Az életben is ha van elég egészsége és pénze, hogy a képzeletét meg tudja valósítani.
Szerintem.
Ágnes,ha van egészsége és pénze az embernek, akkor az álmait váltja valóra, ehhez a képzeletnek túl sok köze nincs.
Egyetértek. Az ember nem az adatok összessége, hanem godolatai, képzelete. De leginkább annak kivetülése: cselekedetei.
Csaba, pontosan így van. Nyilvánvalóan az alkotó képzeletre gondoltam, ami természetesen nem csak a művészetekben nyilvánulhat meg, hanem az élet bármely területén. Akinek kreatív a képzelete, az ,azt is ki tudja találni, hogy mit és hogyan lehet megvalósítani egy adott környezetben és meg is valósítja, illetve mindenből ki tudja hozni a maximumot.
Amikor körbenéz és megszemléli a körülötte lévő embereket és mindent, amit Ő maga "teremtett" meg, akkor szerintem mondhatja azt, hogy ez vagyok ÉN.
Csabának adott válaszodhoz: …És így lesz az ember isten a saját "szemétdombján"…:))))
Nem fura Irén, hogy Istenhez fohászkodunk segítségért, aztán mégiscsak azt látjuk magunk körül, amit mi "teremtettünk"?
Van benne valami…
Szeretettel:Pityu
Köszönöm Pityu. Úgy látom van min "filozofálgatni."
A képzelet és az álmodozás közel állnak egymáshoz.Ha az alkotói képzeletre gondolsz.
Ez nagyon relatív kinek mi a művészet.Minden író és költő maximalista.
Irén válasza nagyon igaz szerintem :))
Annyiban közel állnak egymáshoz Ágnes, hogy az álmodozás is a képzelet szüleménye.
Elképzelhető, hogy minden író és költő maximalista, már csak az a kérdés, hogy mi az a maximum amit produkálni képes.
Igazad van.Én nem tarom magam írónak.Kedvtelésből írok.A "szívem csücskei" akiket
mint embert és írót nagyra tartok ritkán írnak, de akkor nagyon jól.Vannak kedvenc
próza íróim.Van aki remek cikkeket ír és szatírákat.Nem akarok Isteníteni senkit,
de ha felkerülnek a listára az már öröm nekem.Szerintem mindenkinek vannak kedvencei.
Más sikerének is lehet örülni.
Ágnes, én nem korlátoznám a képzeletet az írókra, költőkre.
Egy háziasszony, egy szakmunkás vagy akár egy nyugdíjas is rendelkezhet kiemelkedő képességgel a képzelet terén és megvalósíthatja önmagát egy adott szférában. A képzelet nem feltétlenül jelent elrugaszkodást a valóságtól, mert az illúzió kategória és "veszélyes", mert nincs hibája.
Kedves Szusi!
a képzeletem általában a jövő, amilyen talán szeretnék lenni,de még nem vagyok olyan, tán nem is leszek, hiába szeretném, a jelen formál mindent, és még az ahhoz tartozó dolgok. Minden és mindenki változik, különböző hatásokra. Ha megkérdezem ki vagyok? mondjuk magamtól, egyszerű a válasz én, én vagyok. Ha más kérdezi tőlem? azt mondom, olyan vagyok amilyennek megismersz, de nem biztos, hogy nekem az az "én" vagyok másnak. Teljesen senkit nem lehet megismerni, ez jó, mert így színes az élet! A személyes tapasztalatok, a hétköznapi cselekedetek, az adhat némi támpontot. A megismeréshez pedig rengeteg idő kell, néha egy élet is kevés. Persze következtetéseket vonhatunk le, de emberek vagyunk és minden és mindenki más és más. Ami az egyiknek fontos, a másiknak nem. ami az egyiknek szép a másiknak nem stb…
Ha az volnék ami a képzeletem? Nos, ismersz?
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy senkit, még magunkat sem ismerjük tökéletesen. Magunknál azzal vagyunk előnyben, hogy a gondolatainkat is ismerjük, míg a kívülállóknál csak azokat, amelyeket megosztanak velünk és olyan formában, amilyenben megosztják.
Hosszasan lehetne taglalni a három sorodat. Én magam azt gondolom, a képzelet egy folyamat, amely kiindul valamiből. Bármi előhívhatja. Nem feltétlenül azonosul a saját személyiséggel. Hatások irányítják. Itt lejjebb Panka megfogalmazásával tudok azonosulni leginkább. Sokunkra ráruháznak egy-egy viselkedés kapcsán jellemruhát, amely nem biztos, hogy nem tévedés. Lehet valaki tartósan nagyon jónak látszó, és egyszer csak bumm, bevág a másik "én", majd fordítva is úgy tűnik egy kiállhatatlan valakinek tűnik, és megváltozik a kép. Kiderül, mindennek oka van.
Szeretettel:Selanne
Én örülök Selanne, hogy taglaljuk a soraimat.
"Én magam azt gondolom, a képzelet egy folyamat, amely kiindul valamiből. Bármi előhívhatja. Nem feltétlenül azonosul a saját személyiséggel."
Szerintem azonosul, hisz valahogy kommunikál mindenki és ezáltal vonunk le következtetéseket róla. Ha valaki csak a jót kommunikálja magából hajlamosak vagyunk Őt jónak látni, mert ezt akarja láttatni velünk. Ez IS Ő, de nem csak ez. És, persze fordítva is így van.
Az én "kedvenc" szlogenem is az, hogy mindennek OKA van, csak nem mindig tudjuk, hogy mi az.
Igaz ez a pár sor…A képzelet a léleknek olyan funkciója, amit az életben nem tudunk megvalósítani, azt a képzeletünk megteheti…Végül is az lenne az igazi én, a valóság, amit azon keresztül merünk vagy tudunk véghez vinni. Elgondolkodtató sorok…
Szeretettel ölellek: Lyza
"amit azon keresztül merünk vagy tudunk véghez vinni"
Én is azt gondolom Lyza, hogy azok vagyunk, amit a képzeltünk révén képesek vagyunk megvalósítani és amit megvalósítottunk az mind körülöttünk van. Nem mindig tetszik amit látunk, de az vagyunk MI.
Kedves Szusi!
A legtöbb ember a "ki vagy?" kérdésre megmondja a nevét, esetleg a nemét, a korát, a foglalkozását, a családi állapotát, nemzetiségét, lakóhelyét. Ezek a leggyakoribb válaszok.
Ha e helyett azt mondaná, amit képzel magáról, az elég kínos lenne… 🙂
Persze, értem, hogy mire gondoltál, amikor megírtad ezt a haikut. Élő, érző lelkek vagyunk, és képzeletünk segítségével alkotunk mindent, ami körülvesz bennünket, tejbegríztől kezdve a szimfóniáig. /Egyes vallások hite szerint magát a világot is./ Szép gondolat!
Judit
Judit, pontosan így van, ahogy írtad. A képzeletünk által (produktív, reproduktív,) vagyunk azok, akik vagyunk. Sokan nem ismerik ennek a szónak a valódi értelmét. Keverik a fantáziától kezdve a képzelődésig mindennel.(Ja, és persze semmi köze ahhoz, hogy valaki mit képzel magáról…) Ezért is merül fel, a Ki vagyok? kérdés unos-untalan. Pedig, hát tudjuk, kik vagyunk. A név, a lakcím, a családi állapot, nemzetiség, lakóhely, az lehet változó, és változtatható is. A képzeletünk az, ami alapvetően megkülönböztet bennünket egymástól. A képzelet az, az erő, ami azzá tesz bennünket, amik vagyunk. Akit érdekel, tájékozódhat ez ügyben, én csak egy haikut írtam, ami válasz a kérdésre.