Elbukott tervek vázaira akasztom a jövőt;
gyűrött, gyűlölt pauszok…
Hogy így akartam volna mindent…?
„Igen” – mondom. De közben hazudok.
Nem keresek hibást
rajtam kívül rég – senki mást.
Ma már
ennél bölcsebb és lustább lettem,
s talán igazabb is egyben.
Csak most, ez időkben látom így,
régen kifogással éltem,
a körmönfont élettel cselezve,
én piaccá lettem,
s a lelkem
– szép szókkal – bárki megvehette.
Egy ideje, ahogy a lombok
a nyár éleit szűrik,
folyton válogatok opálom között:
múltam tudója – én,
kódorgó aggyal
ötletelni
már régóta képtelen vagyok.
Céda lelkem is kérget húzott,
ereimben lassabban szalad a vér,
s új tervem lenne bár,
de vajon
időmbe még belefér…?
Most biztosan ezt – és így akarom:
szögre akasztani amit csak tudok,
vagy – kérdem újfent –
most magamnak is hazudok…?
Ugyan miért nem válaszoltok?
Ti, ti ott az asztalomon,
ti üresen bámuló
gyűrött, gyűlölt pauszok…
28 hozzászólás
Kedves Zoli!
Nem mindig kapunk választ a kérdéseinkre, talán majd egyszer amikor nem is várjuk.
Tetszett a versed. Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Igen, a válaszok hajlamosak megkésve érkezni. De én kivárom őket!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet és kedves kommentedet.
((Zoli
Mióta újból olvasgatok az oldalon, az eddigi legjobb írásra leltem ennek a versnek a "személyében"! Kalapom emelném, már ha lenne. 🙂
Kedves Csaba!
Nem akármilyen dicséret ez. Köszönöm szépen. Jól esett! Máskor is szívesen látlak.
Üdv
((Zoli
Remek alkotás!
Nem kell semmit sem a szögre akasztanod! Csak bízz, remélj és cselekedj tiszta szívből és írj tovább sok ilyen jó verset!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Nagyon örülök, hogy versem alatt üdvözölhetlek! Köszönöm biztató szavaid, az írást megígérhetem, mert lételemem.
Köszönöm, hogy olvastál és kedves kommentedet.
Barátsággal
((Zoli
Ez egy kiváló elmélkedés, irigylésre méltó képekkel lefestve. A kedvencem:ahogy a lombok
a nyár éleit szűrik.
Kedves prince!
Ismertem valakit, aki azt mondta, amikor megkérdeztük, miért nem akar kutyát, amikor imádja őket, – hogy nem tudja, belefér-e még az idejébe…
Szíven ütött akkor is, most is a mondat.
Én is csak ugyanazt tudom válaszolni: igen, belefér. Bele kell, hogy férjen…
Gratulálok szép versedhez!
Kedves Irén!
Számolni kell mindennel. Persze ez csak egy hangulat pillanatképe. Azért úgy gondolom én is, hogy belefér még sok minden.
Köszönöm a figyelmedet
Szeretettel
((Zoli
Köszönöm kedves szusi! Szeretem ezt a versemet, mert az olvasója kiérezheti belőle a nyíltságomat. Remélem így is van, valóban.
Szeretettel
((Zoli
Érdekes elmélkedés.
Az időnkbe az fér bele, amit akarunk.. – mondják -..
de azért van benne némi igazság.
Ha lehet, ne is hagyd ki, amit fontosnak, szívedhez közelállónak érzel!
Amit pedig muszáj, azt úgyis bele kell szuszakolnod a hátralevő – s kívánom még nagyon hosszú – életedbe.:)
Kedves Zsanett!
Köszönöm figyelmedet és kedves kommentedet. Egyébként minden szavaddal egyetértek. Bele kell szuszakolni, amit csak lehet…
Még egyszer köszönöm
((Zoli
Kedves Zoli!
Előfordult amikor én sem vettem észre az út szélén szétszóródott papírfecniket, pedig az életem rajtuk volt. Ha némán néznek is ránk, bennük van a múlt. A jelent nekünk kell megélnünk, és a "gyűrött, gyűlölt pauszok…" nélkül. Kell néha lomtalanítani, bártan szemeteskosárba velük. Nekem most ezt üzente a versed. Most is szívesen időztem Nálad. Köszönetem!
Szereretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon hálás vagyok a kitartó figyelmedért. Mindig örülök, ha írásom alatt látom a véleményedet.
Örülök, hogy a versemnek üzenete volt számodra. Mindig az a cél, hogy az olvasó megtalálja a számára értékes mondanivalót.
Még egyszer köszönöm.
Szeretettel
((Zoli
Szia!
Bízni kell abban, belefér az időnkbe az amit szeretnénk. Számadást végzünk olykor-olykor.
Az talán szükséges is. A papírlapoknak van olyan tulajdonságuk ki lehet simítani:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Valóban a versben van egy adag számadás, de bizonyos kor után az ember óhatatlanul megteszi.
Köszönöm megtisztelő figyelmed
Szeretettel
((Zoli
Szia prince! 🙂
Komoly vers, rendkívül összeszedett. Engem kicsit megbolygatott, mert ezekről a dolgokról egy ideje sajátosan gondolkodom. Találtam is egy idézetet akkor, amikor értékeltem az eddigi dolgaim, s feltettem magamnak a nagy költői kérdést a jövőről.
Megtetszett ez a Gandhi-gondolat:
"Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy mintha örökké élnél."
Az összes kérdésre énünkben kell keresni a választ, mert saját magunknak nem hazudhatunk. 🙂
Nagyon tetszett a versed, jó a keret, a közöttük található elmélkedés pedig elmélkedő-felrázó jellegű. Néha komolynak is kell lenni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága, jó Kankalin!
Megtiszteltél az olvasásoddal és a hsz.-del.
Szeretem ezt a versemet, kár lenne tagadnom. Ez már az érettebb "Zoli". Akkor, amikor ezt írtam, minden itt megfogalmazott gondolatom igaz és bizony elég mély is. De, hogy ne mindig komolykodjak, legközelebb egy könnyedebb versemmel szeretnék megmutatkozni.
Köszönöm a figyelmed és a rám fordított idődet.
((Zoli
🙂 Asszem a hóhért épp akasztják. :))) Most vettem észre, hogy az idézetben van két vesszőhiba. Nem néztem meg, csak bemásoltam a netről. 🙂 Nem tudom miért, mert fejből is megy. 🙂
"Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod, de tanulj úgy, mintha örökké élnél!"
Szerintem ez így helyes. 🙂
Elnézem Neked, mert így majd talán -néha – én is kaphatok felmentést. (de, azért tök jó! Hihihi!)
Kedves ((Zoli!
Tudod, néha magunknak hazudunk, hogy másnak ne hazudjunk. Bocsi, lehet nem ezt akartad kifejezni a verseddel, de belőlem, talán a most foglalkoztató dolgok miatt most ezeket a gondolatokat hozta ki. Ne haragudj, hogy ide írtam.
Versed merengés az életről. Vajon, jól éltem amit éltem? Ez sajnos állandó dilemma. Gondolj bele: a jónál lehet jobb is. A rossznál, lehet rosszabb is. És a jó kombinálható a rosszal… stb. De hisz úgy is tudod. Versedhez gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Örülök, hogy személyes érzéseidet is hozzá tudod kapcsolni a vershez. Egyáltalán nem zavar, sőt…
Úgy van! Ez a dilemma örök, de ehhez egy bizonyos kort meg kell élnie az embernek.
Köszönöm ismételt figyelmedet és hsz.-det.
Barátsággal
((Zoli
Remek elmélkedés, Zoli. Azzal a fáradt számvetéssel, amit itt mutatsz, a meg nem valósult tervekkel (no jó, lett helyette más 🙂 ), önmagad boncolgatásával vezetsz a vers első részén. A záró gondolat elhatározás és kérdés is egyben, de ebben a kérdésben ott a felelet, még ha tagadod is, mert lenne bár… Tetszett a vers formája, ezzel a két szakaszú, de számtalan gondolatot, képet, érzést felvonultató bontással a nyári délurán elmélkedéseinek a hangulatát hoztad. A rímeid kiválóak, a vers nyelvezete, szóhasználatod nagyon tetszett. Örömmel olvastalak.
aLéb
Előttem mindent leírtak, keret, gördülékeny gondolatmenet stb…
én csak annyit írnék tovább nem ragozván, amit eddig még (ide) senki:
Tökéletes (nekem legalábbis)!!
Bartáti üdv.:
Berci
Kedves Berci!
Nekem meg a hsz.-d tökéletes, nem is cifrázom: Köszönöm!
+ az a pacsi!
((Zoli
Béla, Te engem elkényeztetsz! No, nem bánom, mert jól esik ám amit írtál. Tisztánlátásod úgy látom semmi sem zavarja meg. Valahogy tényleg úgy érzem ez a vers ilyen. Köszönöm értő olvasásod és kommentedet.
Baráti üdvözlettel
((Zoli
Kedves Zoli!
Ez a versed is nagyon tetszett! Mindent elmondtak előttem, szóval még egyszer: szuper! 🙂 Mosolygós estét!
Üdv: Délibáb
Kedves Délibáb!
Igazán örülök, hogy ráakadtál erre a régebbi versemre, amelyet -nem tagadom- kifejezetten szeretek. Annak meg kiváltképpen örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, és ezt rögzítetted is itt.
Még egyszer köszönöm.
Üdv
Zoli