Lassan elmúlik a tél,
földünk új tavaszt remél.
Alszik a rügy óvatag,
hóvirág kél hó alatt.
A barka még kicsit vár,
éjjel fagyos a határ.
Ám a februári nap,
tündér-ujja simogat.
Megvillan a bokrokon,
látogat, mint jó rokon.
Jegenyefán integet,
hozván fényes híreket.
Tavaszias szél dalol,
Valentin vár valahol.
Oly üde most a világ,
mint a nyíló hóvirág!
Fénnyé vált a szeretet.
ha Bálint nap közeleg.
Szép szívünkben fénylenek
az örökkön kék egek…
3 hozzászólás
Kedves Alberth!
A hóvirág egyszerű szépsége beragyoghatja a Valentin napot…
Gratulálok szép versedhez!
A hóvirágot szeretem. A versedet is. A Valentin napot nem.
Kedves Albert!
Mondjanak akármit, de az ilyen szépen megszerkesztett, sorokban szedett számolt szótagos, ritmusos és szépen csengő verseknek nincs párja, amilyeneket te meg tudsz fabrikálni. Élvezettel olvastam újszülöttedet.
Egyébként én sem tartom sokra a Valentin napot, valahogy nem tud nálunk úgy meghonosodni, mint más ünnepek. Kicsit erőltetettnek tartom, kevesen hódolnak mellette.
A Te versed viszont nagyon szép, és jó volt olvasni.
Szeretettel: Kata