A legszebb érzés mi valaha volt
szerelemmel kelt fel a hold
szerelemmel nyugodott a nap
ketten álltunk a csillagok alatt
meleg volt nyár volt a hullámokon
megtört a fény és a hajadon
záporozó cseppek az ajkadon
ott hagyták ízük a csókokon
még mindig érzem a nyári illatot
ma is még hallom halk sóhajod
szeretlek amíg csak akarod
s kívánok boldog Valentin-napot!
anno február 14.
6 hozzászólás
“A legszebb érzés mi valaha volt
szerelemmel kelt fel a hold
szerelemmel nyugodott a nap
ketten álltunk a csillagok alatt”
Nagyon kedves, szép sorok és a befejezés felemelő, hogy a történtek ellenére boldog Valentin napot kívánsz.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm, örülök, hogy tetszik. /Egyébként nincs “történtek ellenére”, ez egy régi emlék, az előző ciklus főszereplőjéhez nincs köze./
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon szép Valentin -nap köszöntö!
Egy csodaszép érzéscsokor!
Az emlékek csodái ünneplöben!
“záporozó cseppek az ajkadon
ott hagyták ízük a csókokon”
Remek sorok!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm a dicséretet. “Az emlékek csodái ünneplőben” – szebb, mint a versem, köszönöm a méltatást.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
káprázatos alkotás – a szerelem legszebb elemeiből alkotva.
“szerelemmel kelt fel a hold/szerelemmel nyugodott a nap/ ketten álltunk a csillagok alatt.
Mély, szent áhítattal eleveníted fel ajkainak izét, halk sóhaját és a nyár illatát ami körülölelte érzéseiteket.
Mindig ezek az aprónak tűnő részletek maradnak meg bennünk: egy nevetés, egy mozdulat, egy csók, egy vallomás.
Érzelmeink emlékdobozából sok idő elteltével csodálatos érzés elővenni ezeket kincseket…mert amikor megtörténtek igaziak voltak…és életünk egyetlen valóságos pillanatai.
Szeretettel és mély elismeréssel gratulálok, szívhez szóló lett 🙂
M.
Drága Napfény!
Köszönöm a dicséretet. Prózában mindig szebbet alkotsz, mint én versben. Igen, igaz: érdekes az emberi elme, sokszor fogalma sincs hogy mikor volt, mi volt előtte, utána, csak egy-egy pillanat ragad meg, de az kitörölhetetlenül ott van bennünk, hogy “érzelmeink emlékdobozából” bármikor elővehessük ezeket a “kincseket”.
Szeretettel:
Dona