Vállalod-e az életemet?
S vállalom-e, ha élve temet
Sírok mélyére szíved újra?
Kell-e, ha benned messze fújja
Ezer földrengés elsodorja
S földre borítja álmaimat?
Az életemet te elfogadod?
Kell-e nekem, ha meg nem adod,
Mit kérni okom se, jogom se lesz,
Szerelmed többé meg nem nevez,
Életed velem nem kivételez,
Nem figyeled már napjaimat.
Életed, íme, kell-e nekem?
Feléd repül-e tekintetem?
Gondolatokban nálad járok,
De karjaid között mi találok?
Azt hittem, addig meg nem állok,
Míg nálad nem hagyom vágyaimat.
Kell-e nekem a te életed?
Mert többé már nem keres szemed,
Életem útjain nincsen más lábnyom,
Elfújta a szél, mit talpad rányom,
Semmi nem maradt, már nem látom
Távolodni sem alakodat.
3 hozzászólás
Szép vers lett, remélem végül megtalálod a választ. 🙂
Köszönöm szépen!
Kedves Miléna!
Nagyon tetszik a versed és mondanivalója.
Szeretettel:
Adrenalin