Suhan a fény, nézz körül,
A selymes csönd nekünk örül,
Vár rád velem a hűség,
Napnyugtakor a hűs ég.
Hadd vegyelek feleségül
Ott, ahol az ég ül!
Hadd lássam csilló’ arcodat,
Mely lelkemben, mint karcolat
Úgy él bennem, mint régen
Egy csillagkép az égen,
S lehet, hogy nem szép énekem,
De mindennél többet érsz nekem.
4 hozzászólás
Kedves Bandrás!
Nagyon őszinte soraidból csak úgy áramlik a szeretet, mély és belsőséges érzéseket adtál át a versben. Pont ilyen alkotásokra van szükség a szeretet ünnepén, hogy megsimogassa a lelkünket. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm szépen hozzászólásodat!
üdvözlettel: Kiss András
Kedves Bandrás!
Csodaszép szerelmi vallomás.
Örülhet, akinek szól.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen! Ebbe szerintem beleírtam minden boldogságomat.
üdvözlettel: Kiss András