Jól lehet, Kicsi lány lelkemmel írom a verseket
Ilyent énvelem csak Jó Istenem tehetett
Őseim emléke, Jó apám hiánya
Hisz ő neki voltam, drága kicsi lánya
Ki haját fésülgette, masnit kötött bele
Nem tudom Istenem, mond lehet e?
Történhet e velem ekkora csoda,
Kicsi lány léleknek, rőt ráncos mosolya?
Csak a test öregszik? A lélek ifjú marad?
Örök ifjú melyből csak igaz szó fakad?
Ha a lelkét szófonóra fogja,
Hogy az utókor csak igaz szavát hallja?
Mert a versek olytitkok tudója,
Mit a száj s a hang előbb soh1sem mondta!
Ez igaz minden „íróra, költőre”
Kiknek mindenre van ezer szó-köntöse
Formát testet öltött gondolatát rejti
Mikor igazságát, ritmusban énekli,
És csak az érti meg kinek lelke tiszta
És a tollak hangját szívével olvassa.
4 hozzászólás
Milyen igaz! Gyönyörű a vers!
Nekem nagyon tetszik, és nagyon megragadott az utolsó 2 sora:
“És csak az érti meg kinek lelke tiszta
És a tollak hangját szívével olvassa.”
Köszönöm az élményt! :))
Nagyon örülök, hogy tetszett!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és erről hozzászolásoddal, kedves véleményeddel jelt hagytál.
Üdvözöllek: marica
Na látom már, egy húron pendül a szellemünk, a gondolatunk. Bár én 8 évvel idősebb vagyok nálad ! (el ne áruld senkinek) ! de a szépség, a szeretet uralja lelkünket. Örülök Neked és verseidnek.
szeretettel: fefo
fefó te kis huncut, örök titok marad a korod, számíthatsz rám!
köszönöm hogy visszatértél, én is örülök neked.
szeretettel: marica