és alaposan felforgattad.
Beköltöztél a szívembe,
s mindenestül felbolygattad.
Megmutattad nekem,
hogy mi az a szerelem,
ezen már nem változtathat
semmi sem!
Veled éltem át először,
milyen szeretni valakit,
s igaz szerelemből
neki adni valamit.
Szívemet, lelkemet
az egész belsőmet,
s legféltettebb kincsem:
a testemet!
Minden érintésed
tűzként árad szét bennem,
minden pillantásod
lángba borítja testem.
Csókjaid táplálnak
általad létezem,
Mivel érdemeltelek ki?
Folyton ezt kérdezem…
Bár egész nap
téged ölelhetnélek,
csókolhatnálak,
és foghatnám a kezed!
Ha bántana valaki,
vagy valamitől félnék,
vigasztalást keresve
csak hozzád bújnék.
Ajkaiddal itatnád fel
arcomról a könnyeket,
s csak annyit mondanál:
én is nagyon szeretlek!
2 hozzászólás
Nagyon szép szerelmes vers, lángoló érzésekkel.
Igazi tűz lobog benned, vigyázz a kedvesed nehogy meggyulladjon.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm szépen a hozzászólásodat!
Bizony, az a bizonyos tűz lobog bennem… 🙂 De ez a vers is régebben keletkezett, már 4 éve… Az "első igazi szerelmemnek" írtam (ha van ilyen?…) karácsonyi ajándékként. De ő nem igazán értékelte az odaadásomat. Véget is ért a kapcsolatunk, közel másfél év után.
A mostani páromnak még nem tudtam verset írni… egyelőre nincsenek szavak, amikkel ki tudnám fejezni, mennyire szeretem Őt…
Üdv: Ninike