Gondolatok sorozata támad,
szívemből csupa érzelem árad,
most nem vallok kudarcot,
most megnyerem a harcot,
tudom nem adod könnyen szerelmed,
de isten melléd teremtett,
ragyogó csillag vagy az égen,
te vagy az aranyszobor a téren,
csillogó szemeiddel megidézel,
már nem gondolkozm ésszel,
szívem beszél csak hozzám,
de vajon te is így gondolsz rám?
Ha karomba szoríthatnálak,
soha nem eresztenélek,
te vagy az életben az élet,
szebbet nem láttam még nálad!
Örök hűséget fogadok neked,
had fogjam meg mégegyszer a kezed,
csak egy utolsó csókot kérek,
csak ennyit tegyél meg!
Te vagy mindenem,
kérlek higgy nekem,
szeretjük egymást én elhiszem,
ez nem lehet más, mint szerelem!
2 hozzászólás
Ha ilyen kitárulkozó, őszinte írásra, vallomásra késztetett az érzés, akkor ez tényleg nem lehet más, mint szerelem.
köszönöm szépen, a véleményed, ez valóban az 🙂