Egykor simogató szemed tekintett le rám.
Egykor szívedre tettem kezem s éreztem a belőle áradó erőt.
Egykor minden olyan szép volt.
Most pedig a múlt árnyékolja be létem.
Mert már nem vagy velem.
Szívem még most is szeret.
Lelkem sajog érted.
Hiányzik mindaz,
ami mi voltunk.
Hiányoznak azok a pillanatok,
amiket együtt éltünk át.
Számtalan nappal s éj.
Megannyi közös beszélgetések.
Megvalósítandó álmok.
Egykor mindketten egyek voltunk.
Most egymagam vagyok.
De itt hagytál valakit,
aki egy rész belőled,
aki életünk reményteljes boldogsága.
Aki a mienk s akit senki sem vehet el.
Aki rád emlékeztet valahányszor rátekintek.
Aki nem hagy el magányomban.
Akiért mindent megteszek.
Akiben közös emlékeink élnek.