Kilenc éves élet-értelem
E mágikus moraj alatt
Izzadtan feszül a létnek –
Zúg a fej, remegnek a kezek,
Méltatlan élednek képek –
Nem szenzáció a jelenben játszani!
Úszni a boldogságban! – itt nem létezik
E ábránddal szőtt rózsaszín valóság.
Leleplezem, mi van, mi lesz –
Mi volt, már nem rám tartozik.
Tele méz, teli édes.
Szájával símogat…
A MÚLT KIMÚLT
E mágikus moraj alatt.
Mire felébredsz, már más vagy,
Remegve nézed az albumod,
Úgy teszel, mintha nem történt volna semmi.
Ez nem így van! Ezt te is tudod.
Lepereg előtted az életed,
Leejted öledből a magányt.
Te vagy az, de már kitört
E álom. Fel akarok ébredni!
– néha azt kívánom, bárcsak a
Ma nem ma volna!
Akaratom szellő.
Gagyogás szavam.
Álmomban a világgal
Nyugtatom magam.
2 hozzászólás
“Leejted öledből a magányt.
……
Akaratom szellő.
Gagyogás szavam.
Álmomban a világgal
Nyugtatom magam.”
Ilyen sorokért érdemes verset olvasni, és írni.
vaj
Hmmm… Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz…
Fantasztikus sorokat rejt a versed!…
Észrevétel – ha szabad: érdekesen használod az e szócskát: “E ábránddal …”; “E álom…” Ez tudatos? Engem bevallom, újra és újra elaksztott a versben, nem hagyott továbblendülni… Szerinted?
Gratulálok!!! Csak így tovább!