Valósulni akarunk

Az életben mindenkor valósulni
akarunk, megvalósulni abban, mit
rejt szívünknek világa bennünk.
Élni vágyunk remények között
***

útján az időnek, ha befogad min-
ket e lét továbbra is, ha lesz kiért
és miért létezünk tovább, ha lesz
szívünknek élő reménye bízni lelt
***

vágyak érző útjain. Mert minden
ember e földön járja útját az
életen, kutatva léptek nyomát, mit
lát önmagában, és önmaga előtt.
***

S köti őt, az embert ide e földre
a létnyi pillanatért megélt való,
mihez köti emlékein a múltban
rejlő, megélt, élő valóság, miben
***

nyugszanak már homályai
annak a létezett voltba tűnt akarat-
nak, miben hogy hitt még akkor,
hogy valósulni fog. Mert az ember
***

a valósulásért él, hiszen kíván
lenni, ha kell létezésbe fogant,
szelídült remény, akiért remélnek
vágyak süppedésbe rejtett
***

fogantatásai rejlő idők puszta
síkján. Ott, ahol merengésbe szállnak
a tekintetek találkozásai, túl azokon
a messze századokon. Azokon a
***

messzeségbe kiáltott, súlyosult
csendeken, hol gyülemlenek árjai
azoknak az íratlan törvényeknek,
mikben halvány sejtések látszanak.
***

Hol megkövesedtek a létek
partjai, mikben valósulások
növekedtek, nem csak a látszatok
útján, hanem ott, ahol rejlik minden-
***

a szív és az értelem elől való
menekülése annak a kimondha-
tatlan valónak, amin fogant
mindenkor a létezésnek megírt,
***

sejtekbe bezárt örök törvénye.
Hová valósulásunk van írva, létünk
ezernyi útjain, hová lépteink követik
az akaratba forrósult reményeink.