Reméltem, hogy mást lelek,
halcsontú est, új telek,
ócska kocsma zúzta szét
a messzi szentek énekét.
Megcsapott a restibűz
ablakában ült a Szűz,
Csillag és a Betlehem
itt születne? Nem hiszem.
Új nap indul. Jég a fán.
Csizma csosszan el sután,
itthon este hull a hold,
álmot áld a két kobold:
Mama kintről int felénk,
megfagyott a kiscsibénk,
tenyerén a csöpp tetem,
vidd el őt ha kérhetem…
Elsimít egy könnyet ő,
Jóanyám, a könnyező,
ezt a könnyet elteszem:
nékem ő a Betlehem,
ránk maradt a könny, a só,
a gondolat s az olvasó,
szakadt dia, mindörök,
kincsek és a ködmönök.
Nem tudok ma félni se,
messzi templom, fél mise,
csend, sötét, s a holdhideg,
áldozok, de most kinek?
Sejtmeleg vagy ködkabát,
testem hordja önmagát,
pincemély és óborok,
lelkem messze kóborog.
Megélem hogy néha még
ébred itt a gondolat,
hagyjuk ezt, a csöndmesénk
enyém marad, bent ragad.
A vers se több, annyi se,
mit érdemel. Perceket.
Feldobált rövid mese,
a többi majd megreked.
8 hozzászólás
Most az az érzésem, ahogy olvaslak, hogy eljátszottál ezekkel a villanásokkal, és ebben a szédítően gyors váltásban hagytad az asszociációidat jönni sorra, amíg meg nem fegyelmezted, vissza nem fogtad önmagad… de addig, képről képre, sorról sorra úgy játszottál a rímekkel, hogy nem győztem kapkodni a fejem, nem csak a virtuozitása miatt, hanem az egyre bensőségesebb, érzőbb diák miatt is. Az utolsó két szakasz rímképlet-váltása, a zárószakasz belső ritmusának lassítása, törése hozott vissza ebbe a félvalóba, mintha elköszönnél. Remek vers, nagy élvezettel olvastam most is.
aLéb
Köszönöm.
Valahogy így, igen.
Kalandozás a múltba, aztán vissza, itt és ott, és a csuda tudja, miből van az ember összerakva.
Értő és érző szavaidat nagyon köszönöm.
Jelen és múlt, összeragadva, egységbe fonva és forrva- remek rímek, szuper ritmus! Gratulálok, lehetne több ilyen is… ez nem célzás… ááá 😀
Szinte látom a filmet, a kontrasztot magam előtt. Nagyon jól megragadtad a mondanivalót, úgy hiszem. Szívesen diáznék még.
Üdv,
A.
Andi. nagyon tetszik a versed, csak vitt, vitt magával, szép.
Ölellek
Mesi
Szandu, Andi, Mesi:
nagyon szépen köszönöm Nektek!
Szia Szkít! 🙂
Először ide, és pontosan tudod, miért. Éppen ezért az egy sorért:
"lelkem messze kóborog".
A "Zirc" stimmel, nálam a Ferencváros helyett KKL. csak apró helyrajzi kérdés, kis különbség, mert a két utóbbi nincs messze egymástól. A gyökér pedig mindig ott marad, ahonnan származunk.
Jólesett nekem ez a vers, szerintem tudod miért. 🙂
Az én lelkem is benne van a te maradandó költészetedben. 🙂
Hááát, így olvastam ezt a verset, és köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon tetszik.
Hát még, ha a restibűz-re a pesti Szűz rímelne. 🙂