A tehervonatok nagyon messze járnak
Zajuk ködbe vész, a sínek egyre várnak…
Buzgón megvetették koszos kavicságyuk
Hátha kövült lelkek lefekszenek rájuk.
A vágányok messze futnak, nagyon messze…
Kíváncsian lesik, hogy holnapom lesz -e
Kátrányos talpfáik szomjún nyikorognak
Otromba mozdonyok némán toporognak…
Olajos váltók vigyorognak fényesen
– Aljas ragadozók türelmetlen lesen –
Csattogtassátok csak víg acél pofátok,
Rozsdaátkaimat kiáltottam rátok!
2 hozzászólás
Nem rég fagytak le a váltók nálunk, s Európa nyugati felén most is. Nekem a vonatozás mindig valami nosztalgikus idilt jelent. Szeretem a vasúti verseket, s én is szoktam írni róla.
Lázasan olvastam a Váltó-lázt. Képileg, s érzelmileg ott volam én is. 🙂
Gratulálok!
Alberth
Köszi Alberth!