Vár a váratlan,
Új és szokatlan,
Megszokottól különböző,
Bizonytalanba üldöző.
Kedves szívemnek, iskola, város, barát,
Most a világ fordítja neked hátát,
Édes ölelő karok,kedves szó, mosoly,
Szorító fojtás lesz s egy gonosz vicsor.
Új lesz a kihívás, más a küzdelem,
Mást kíván az illem,
Más a környezet, más a vidék,
Szememből búsan könny serkenék.
Visszatekint múltba szív s lélek,
Új ez, de ígérem nem félek!
Bátornak kell lenni és erősnek,
Hisz az igaz barátok Téged nem felednek!
2 hozzászólás
Kedves Juliette!
Szépen leirod, egy fiatal embernek, az eddigi megszokott élettöl való elszakadását, és ami a legjobban tettszik, ezt nem kétségbeeséssel teszed, hanem, teljes elszántsággal az új iránt. Majdnem ugyan úgy mint George Bernard Shaw, az ő idézetében, oly elszántan leirja:
"Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: "miért?", de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: "miért ne?".
Ez az igazi beálitottság a mostani világ iránt, mindenki tud tenni valamit, a jobbért, az nem mindig muszaj, hogy valami nagy legyen, de ha bekövetkezik, akkor az ember boldogan mondja: Én is ott voltam. Ez kell, hogy mindannyiunk célja legyen: Ott lenni, ha valakinek szüksége van ránk.
üdv Toni
Köszönöm szépen! Valóban nem könnyű most a helyzetem, mert egyetemet váltok és a magánéletem sincs rendbe. Nem félek a változástól, mert hiszem, hogy jobb lesz.
Juliette