Bíborszín könnyben
hámlik a rét
és elszürkült vérben
nyögnek a fák.
Hűsítő tűzben
olvad a lég
és halotti fellegek
sóhaja száll.
Nem lesz már élet,
se kezdet, se vég,
a perzselő méreg
a szívedre vár.
Hamvadó végzet,
egy kortalan kép,
korcs férgek rágják
a keserű mázt.
A Változás ködében
elhal a fény
és nevetve bomlik
a fekete táj.
Sápadtan éltet
a gyönyörű tény,
mire a Változás elér,
meghaltál.
5 hozzászólás
épp az abszurd ábrázolás adja versed szépségét, ám nem biztos hogy teljesen abszurd amit írtál. tetszett igazán.
szeretettel-panka
Köszi, örülök ha tetszett.
Szia!
Azért tetszik ez a vers mert ez a mai életről változásokról szól és valahogy kb úgy érzem mint te legalább is ezt gondolom!
Üdv:Kukonya
Szia!
Az az érzésem, hogy Kovács Ákos költészete, főleg a "Valami véget ér" c. dal erősen befolyásolta ezt a műved, ami persze egyáltalán nem baj. Elnézésed kérem, ha tévedek.
Nagyon tetszik az elejétől a végéig, szép gyöngyszem ez a vers.
Üdv.:Tamás
Köszi a hozzászólásokat.
Szeretem Ákos dalait és a vers elkészültekor/ készülésekor nekem is az említett sláger jutott akaratlanul az eszembe. Emellett leszögezném, hogy egyáltalán nem befolyásolt, a mondanivalója is más. Valószínűleg a dal refrénje miatt ugorhatott be mindkettőnknek, hasonló képeket hoz fel. (halott virágok illatát nyögik a fák)
Azonban én más hasonlóságot nem fedeztem fel, a téma sem egyezik. Inkább úgy mondanám, hogy a szürrealizmus befolyásolt, próbáltam versbe vinni valami absztrakt képet a jövőről. Nem tudom mennyire sikerült jól, de ez volt anno az első ilyen versem és most sincs sok..