Szerettem volna megtapasztalni
mit ember valaha láthatott,
naplementét,
vagy akár egy kis virágot.
De börtönbe zárt az agyam
és nem engedte, hogy otthagyjam,
akár napestig is ordíthattam :
kérlek, hagyjál magam
Elmúlt már sok tél
S, tán még töb tavasz
De óhajom ugyanaz
engedd, hadd adhassam önmagam
4 hozzászólás
Van, mikor az embert gátak kötik, szeretne önmaga lenni, de még sem tud. A civilizáció egyik kelepcéje. Meg kell találni azt a helyet, ahol önmagad lehetsz. Szerintem itt a Napvilágon megtalálod!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm észrevételed, s hozzászólásodat a versemmel kapcsolatban. Tudod, paradox dolog ez, annak a rabjai vagyunk, ami irányít minket. Szeretek ezen a témán gondolkodni és néha megpróbálni szavakba önteni. Több, kevesebb sikerrel.
Üdvözlettel : Zsolt
Próbáld meg, nem olyan nehéz…
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Köszönöm, igyekszem…:)