Változatok az életre

Az élet én vagyok!

Felfogni ezt tudod? Nagyon nagy ez dolog.
Kenyér és víz:,: adom, kereszt a vállamon,
ne égd a csillagot, belőle én vagyok
A téged mozgatom, miénk a hatalom.

Az élet? Huncut kisangyal

Mindenhol ő ott van nevetve, pajkosan.
Borítja kancsónkat-Isten rá nem szólhat.
Kioltja a Holdat s helyette űrt hozat,
a széket elmetszi-esünk a földre. Mi.

Az élet? Hangszer, zenegép.

… gitár. Nem, nem díszes, nem, nem aranymíves.
Az összes dallamod lejátsza és hallod.
Esetleg. cimbalom. Most én összerakom,
nem is zenél, dalol, fejünkbe béhatol.

Az élet-az te is és én is és ő is

Hiszen vagyunk mi mind e percben és mindig.
Sosem halunk ki és (….) lehet, hogy ez kevés.
Hisz tudni kellene: a fény jön-é erre?
Habár az Egy házát sötétben is látják.

Az élet? Megrágott, őskori pénzérme

Emitt van épp zseben, beléje béteszem.
Kezemben elférne s legyen, vajon mért ne?
Találtam mint Nincsbért, vizért, könyvért, mennyért
fizettem is vele, immár hasam tele.

Az élet égmagas lajtorja

Le van döntvén Éppen, de majd megáll szépen.
Kapaszkodom , veled, ha földed leesed….
ne esd le, ám soha, mássz és repülj ODA.
A fény ha meglegyint, a létra dől. Megint.
Lehet, nem is legyint.

Az élet nincs is!

Helyette van parancs: ne alma csak… narancs!!
A bűnbe nem esünk. Éden ma is helyünk.
A Holdra nem lépünk csak földezik létünk.
Parancs, enyém, tiéd, ne kérdjed ezt:, Miért?

Az élet:, az ördög

Lehúz a mennyekből, nem halunk meg ettől.
Taszít a földekről a mennyekből, talán a menny ledől.
Övé a lelkeink, miénk a lelkeink.
nem, nem pusztulunk el, e költemény még kell,
s a többi. Az összes! Megírjuk így őket.
a jóvilág szükség. Pokolban is. Tűz ég!

Az élet egy nagy, piszkos, szakadt és tépett rongydarabl

Letörli könnyeim, ha sírok… a semmin
Takarja véremet, ha ő vagy én kerget.
De hagyja csókjaim szerelmem arcain.
De akkor is bizony, ha késem puszilom.

Az élet van, mégis van!!

Anyagba béülve vagy éppen nélküle
velünk meg- elhitet mindent, de bármilyet.
A tűzbe nyúl, nem ég, nem is vár rá az ég.
Az éle úgy imád!… fejezd be az imád,
ne kezdd el az imád, magadra jól vigyàzz.

Etesd meg a kutyát, egyengesd az útját.
Hisz ő egyszer majd , itt, élesztget és javít