2026. április 21., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Változó idők

    GyömbérBy 32 hozzászólás1446 megtekintés

    Orrát lógatva lassan bandukolt,
    Háta meggörnyedt az évszázadok alatt,
    Felette csendben szipákolt a Hold,
    Sietni akart, de éppen hogy csak haladt.

    Gúnyája redői rejtekén még éltek
    a letűnt idők, szép emlékei.
    Szakálla megkopott, szemében a fények…
    Ki tudja, fognak-e még tündökleni?

    Lóg a kabát rajta, kabátján a gombok…
    Hátán szakadt zsákja üres, mint a gyomra,
    Van elég nyűg, ezer jaj és gondok,
    Az egyik legfájóbb mi szívét, lábát nyomja
    az a CIPŐ, vagyis a hiánya.
    Elkopott, kilyukadt, megette az idő,
    Se bocskor, se bakancs, majd lefagy a lába!
    Mezítelen talpát sebzi ág-bog és kő.

    Beköszönt a tél, s vele jön egy emlék,
    Várta őt sok gyermek, teljen meg a csizma.
    „Mi lenne, ha most én bekopognék…kérnék?
    Jól jönne biz’ nékem egy kis alamizsna!”

    Végül nem kér. Lassan nyikordul az ablak,
    Ott a tej. Megissza, hozzá kekszet majszol.
    Reggelre lába kél egy fekete bakancsnak,
    Piros cetlin ez áll: Ugye nem haragszol?

    Share.

    32 hozzászólás

    11. Névtelen on

      ez valami nagyszerű! megejtően szép, érzékeny
      éppen ma gondolkodtam el én is, hogy a Mikulást más kontextusba helyezném egy versben a megszokottól…neked nagyon meghatóra sikerült, mintegy szerepét, palástját. remek vonalvezetés, olvastatja magát és frappáns a befejezés, vagy inkább megható
      nagy-nagy gratum a szociális érzékenységért is: Alain Camp

      • Gyömbér on

        Szia Alain Camp!

        Köszönöm hozzászólásod. Valószínű, hogy így Mikulás közeledtével egy-két embernek eszébe jut a Mikulás másképpen is… Úgy tűnik, Te is közéjük tartozol. Egyszer már írtam másként az "öregről", annak más hangulata volt, de változnak az idők.

        Üdv: Gy.

    12. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂
      Néha elkalandoztam Mikulás bácsi felé, aztán visszazökkentem a valóságba.
      Versed inkább szomorú, mint "csizmakirakós".
      Csöndesen olvasgattam, el is gondolkodtam, mert mélyre szántott itt minden sor.
      Elgondolkodtam azon, hogy a Mikulást miért ne érné el a változás szele?
      Frappáns vers ez, tükrözi a mai viszonyokat. Eddig nem éltem meg így, de most elgondolkodtam. Úgy vagyok, mint a gyerek, akinek elvették a játékát.
      Fájt a mondandód, viszont igaz, hát kiemeltem a fejem a homokból.
      Szeretettel: Kankalin

    16. pirospipacs on

      Hát már Ő is. 🙁
      Először is megjegyzem mielőtt elfeledném, a "szipákolt a Hold" lenyűgözött. 🙂
      Nagyon szeretem a rendkívül változatos szóhasználatodat. Kevesen írnak ennyire sajátos szabadsággal, bátran felvállalva a "leghétköznapibb" kifejezéseket is, és ezt most határozottan a legjobb értelemben vett dícséretnek szántam, hiszen épp ettől annyira élvezhetőek a verseid, hogy az ember ki sem akar jönni belőle. 🙂
      Gratulálok, kedves Gyömbér.
      pipacs

    18. Angyalka on

      Kedves Gyömbér!
      Azért mégiscsak remélem, hogy van a Télapónak csizmája és nem kell meglovasítania egyet! 🙂 Először szomorkásnak indult versed csúcspontja az utolsó versszak, ami fényt ad, mosolyt varázsol az arcra. Én legalábbis elmosolyodott szavaidat olvasva. Üdvözlettel: Szilvi

    19. aLéb on

      Nagyon emberi, nagyon szép történet, Gyömbér. Van benne nekem valami olyan báj, ami minden csendes szomorúsága mellett megtartja a mesét, úgy, mintha két világ közt könnyedén lebegne ez a hatalmas súly. Talán a ritmusok, a rímek csendülése miat… Örömel olvastalak.
      aLéb

    Leave A Reply