Vámbéryt az Isten egyszer elengedte,
Beült hát pezsgőzni, a közeli Sevenbe,
A szépen habzó italt franciául kérte,
A pincér bólintott, majd sietve ment érte.
Vámbéry ebédhez átváltott olaszra,
S milánóit enni kiült a teraszra,
A furcsa fejlemény meglepte a pincért,
Pláne, hogy a vendég kávét törökül kért.
A zavarodott frakkos végül megkérdezte:
Mondja, ki ön, uram, s mely haza szülötte?
Vámbéry a nevem, és e föld itt a hazám,
Sok nyelvet beszélek, de magyar vagyok, az ám!
Voltam szegény ember, ki születését bánta,
Nincstelen nyomorék, a fél lábára sánta,
Tehetségem révén magasra jutottam,
Édes anyanyelvem Keleten kutattam.
Bejártam Törökhon számtalan vidékét,
Kiismertem földje változatos népét,
Láttam én özbeget, turkománt és örményt,
Bicegő dervisként tartottam a törvényt.
Miután meghaltam, megtértem az éghez,
Szír-arámi nyelven éneklek a fényhez,
Épp csak leugrottam, egy finomat enni,
De már szóltak fentről, ideje lesz menni!
Most távozom, főúr, égi szférák várnak,
Hallom hívó szavát Mennybéli Fanfárnak.
Búcsúzóul annyit: mondjon, ki mit akar!
Akárhogyan nézzük, legszebb nyelv a magyar!
4 hozzászólás
Szellemes ötlet, a holtából visszatérő Vámbéry, amint egy jót pezsgőzni beül a Seven-be…
Tetszett a gondolat. És a kifejezésmód is, hiszen egy étterem falára értelmezhető és szellemes vers való.
Nem tudod, mi lett az eredmény? A honlapon azóta sem jelent meg….
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Volt nyertes, a facebook-on olvastam is róla, de már elfelejtettem a nevét. Úgy rémlik egy hölgy írta. Biztos nagyszerű vers lehet, jó lenne elolvasni valahol, de gondolom, ezt csak az étteremben tehetném meg 🙁
Bravó! Elbűvöltél.
Nem is annyira a tartalom, sokkal inkább a forma. A vers szinte lüktet, van dallama, ritmusa. Ragyogóan összecsengő rímek, amilyennek, lenni kell egy versnek. No persze a tartalom is ötletes, szellemes, olvasni jó, egyenesen kellemes.
Nagyon szépen köszönöm, örülök, ha lenyűgöztelek 🙂