Van az úgy…

Van az úgy, hogy a világ zaja halkul,
távolodik, épphogy csak hallod már,
minden szín és kontraszt szürkévé lágyul,
van az úgy, hogy a világ csendje fáj.

Hosszú az út, már nem látszik a vége,
mindegyik köve kín és boldogság,
minden lépéssel új kerül helyére,
de az út a cél, s célba érni halál.

Nem tudom, hogy tudtál feltűnni utamon,
s hogy találtál az éjben el hozzám…
annyi sötét, lámpátlan utakon,
egy gyertyalángnyi fényt, hogy elhozzál.

Te vagy az Út, Te vagy a fény nekem,
az életemet lassan húzom Rád,
fényednél látom, utunk végtelen,
s valahonnan zene is hallik már…

Van az úgy, hogy soká várunk az éjben
van az úgy, hogy a világ cserndje fáj,
hagyni kell, hogy szünjön az éj, az ében,
mert minden éjbe betör egy fénysugár.