Van istenem, biztosan

Én istenem. Légy engem. Légy engem.
Ebben… abban… Mindenben. Mindenben.

Énistenem-láss engem, látsz engem?
Persze én is, meleged érezzem!

Énistenem. Tégy engem fel csúcsra.
Éppen ide. Leesem? Tégy újra!

Más istene-te is jöjj és gyere
vérem, vesém teveled is légy tele.

Énistenem lakassál engem jól.
Adjál ennem a teljes világból.

Énistenem vagy bennem. Vagy bennem.
(Így hogyan kell tehozzád elmennem?)

Ha szükséges, imádkozz énhozzám.
Hogy jó úton mehessünk még tovább.
S te is látod? Emitt, amott cél ott áll.

Eltévedek ördögül-ne átkozz,
a pokolba és mennybe ne kárhozz.

Énistenem, csókolom arcodat,
mit két kezem kövekből rakosgat.

Hát szeressük egymást mi, de nagyon,
örömömre varázsold bánatom,
én pedig a tiédet. Akarom!

Teszel engem a földnek mélyibe?
Hogy lelkemet Ősanya érintse!

Énistenem, imádkozz énvelem,
halljon minket az örök Mindenem.

….

Minden bűnöm messzire elűzted!
Mi is lenne nélküled? Nélküled?

És folytatjuk, vége nincsen,
hisz örökké létezünk:, én-isten(em).

ÉnIstenem, higgy bennem, hits bennem,
hogy én, én is vagyok és létezem.