Van az apám, van az anyám.
Igaz szívvel vigyáznak rám.
És van nekem az istenem,
hozzá száll fel az énekem.
Van otthonom és van hazám.
Csakis enyém, bizony, az ám!
És van bölcsőm, el-elbírhat,
égig-földig fel-le ringat.
Van koporsóm, ami sirat
Egyszer talán ki is nyílhat.
Van barátom, rengetegnyi.
Tudok kivel emberelni.
S van szeretőm, egy, két, három.
Mindannyian örök párom.
A mindenem nekem vagyon,
a világot beuralom.
És ha egyszer el- eltűnnek?
Adva engem át az űrnek?
Mit tehetek ugyan vanon?
"Visszagyertek"-nincs hatalom.
Apám, anyám, csak menjetek.
Hiszen már felneveltetek.
Az istenem magam leszek,
illik hozzám ez a szerep.
Bölcsőm nem ring-miért kéne?
Állok tüstént lábra-kézre.
Koporsómat töröm széjjel
most azonnal, mai éjjel.
Otthon, hazám mindenhol van
az örökös találomban.
Barátaim el- elhagynak,
elég vagyok önmagamnak.
Szeretőim eltávoznak.
Nem hiánylom a csókokat!
Én a teljes világot
beuralom. Akarjátok!
Én mindenkit meg-megáldok.