Úgy akartam megbújni ajkadon,
Mint selyemkendő fehér válladon,
Mint apró hó simul a messzi réten,
Mint huldsugár a csillagfényben.
S érezni azt, hogy testemet átfogod,
Testedhez simulva ébren is alhatok,
Hogy suttogva mondod százszor a nevem,
És szerelmed vallod meg ezerszer nekem.
Fényt akartam, a szívembe kértem,
S hogy miért nem jöttél, most sem értem,
Mint mécses a halottnak sírhelyén,
Úgy égek el a fájdalomtól én.
Ágrólszakadt, ócska vándor lettem,
Madárdal már nem is szól itt nekem,
Csak a sötétség hangjait hallom,
Rád gondolok, sohasem alszom.
Mindig ébren tartasz, nem is tudod,
Borospohár remeg fáradt ajkamon,
Bár a csókod lenne ily mámorosan édes,
Mint a vörösbor, mely belülről éget.
Én vigyáznék Rád, míg élek, míg élsz,
Megadnám Neked mindazt, mit kérsz,
Most mégis a könnyem mardossa arcom,
Fel kellene adnom a szélmalomharcom.
Mint az álom, úgy jöttél életembe,
S most úgy rohansz a messzi végtelenbe,
Mint a halál, mely örökös fájdalom,
Mint a bor, mely kondítja harangom.
S én búcsúznék Tőled, ha tehetném,
De nem tudhatod, hogy szeretlek én,
Hogy vigyáztam volna lelkedre örökre,
S most elbúcsúzom fájva és szeretve.
Szívemmel hívtam szívedet hozzám,
S hiszem, hogy néha szívemben itt voltál,
De szívednek kulcsát sehol sem leltem,
Égen földön, mindenhol kerestem.
Mennyei áldást nem kapott szerelmem,
Nem engedték, hogy szívedet szeressem,
Úgy lettem hát újra, mint a vándor,
Mely menekül élettől s haláltól.
S ott találok csak nyugalmat talán,
Hol nincsen se élet, s pusztító halál,
S nincsen semmi szerelem, nincsen fájdalom,
Csak dúdolva szólal meg, árva kis dalom.
3 hozzászólás
Kedves Balázs, szép verset írtál, csak egy kicsit szomorkás. Én úgy érzem mintha ez a szerelem egyoldalú lenne, ( remélem rosszúl hiszem ). Tetszett a versed, gratulálok.
Köszönöm…igen, szomorkás, én a versekben élem ki a fájdalmaimat. Szóval boldog verset keveset találsz majd tőlem. De most keresek egyet a kedvedért, s feltöltöm:)
Nagyon szép szomorú verset írtál, melyből sugárzik a tiszta érzelem.
Gratulálok! Köszönöm, hogy olvashattam.
üdv.:
hamupipő