Vándor

Bandukol a vándor tarisznyája vállán,
foltos ruhája tiszta, botja porban jár,
fejét büszkén felszegve nézi az eget,
lába lomhán finom szellőként lépeget.

Hegyek-völgyek útjain sétál szerényen,
napi betevőjét nem leli sehol sem,
forrás tiszta vize oltja mohó szomját,
vadgyümölcsök íze édesíti száját.

Nyílt tekintetében élete szép tükre,
nem tartozik senkihez szabad a lelke,
nem köti az idő saját maga ura,
kalapját ha leteszi ott az otthona.

Ha olykor kereszteződéshez érkezik,
egy pillanatra megáll, s elgondolkodik,
melyik utat válassza mi lenne helyes,
továbbindulva az idő eldönti ezt.

Vándorlunk mindnyájan keresve valamit,
csak nem tudjuk melyik út milyen tájra visz,
ilyen lennék én egy élet kis vándora,
ki keres valamit, s egyszer megtalálja.