Esti pára fényködében szebben játsz' a csillagpár,
Ha vándorsóhaj illanó, futó szellő-tatra száll,
Lapos kövek lábnyom alatt sebesebben baktatnak,
Ha a vándor fegyverzete honról szóló dallamhad.
Bokrok, fű és hegyek-völgyek,
Sodró patak orom-ölben,
Rajta, indulj, fogy az út,
Vándor végül hazajutsz!
Bús csüggedés fáradt szívre minduntalan rátalál,
És a vándor ilyen éjen szívszorító hallgatás,
Bagoly huhog tölgyfa ágon, míg a talpak surrannak,
Árny kíséri botorkálva ezüstszőttes ég alatt.
Bokrok, fű és hegyek-völgyek,
Sodró patak orom-ölben,
Rajta, indulj, fogy az út,
Vándor végül hazajutsz!
Ének keljen víg ajkadról, amott vár rád szép hazád,
Porba omlik utad végén magasodó fal-határ,
Magány éltén üt az óra , korán zendül vén harang,
Siess vándor, otthon érje lelkedet a pirkadat!
4 hozzászólás
Kedves Henkee, ritmusa van a versednek, ezt valóban énekelni lehet. Nagyon jó, gratulálok.
Köszönöm Szhemi:)
ismét csak megleptél, kedves Henkee!
láttad az Amadeus c. filmet? abban mondja ll. József Mozartnak egyik operája bemutatása után, hogy igazán jó, csak túl sok benne a hangjegy:-)))
ami szerintem inkább dicséret. ennek kapcsán jutott eszembe verssedről, hogy oly rövid és annyi benne a szó:))) és még több a kép! van valami különös hangzása… elárulod, melyik költő van rád ilyen hatással?
és amolyan klassz középkori a hangulata… néha pedig az az érzésem, mintha a szentivánéji álmot idézné. gratulálok!
Köszönöm kedves Shepherd!:)
A filmet nem láttam…melyik költő?:)
Ez a vers csak úgy a fejemből pattant ki, igazából egyik költő hatása sem volt benne, de azért elárulom, hogy a rám nagyon ható költők Byron, Keats és Wörösmarty:)