Váram

Hosszú fájó évek alatt épült fel bennem,
megtört romos kövekből emelte fel szívem,
mára elkészült a nagy mű, büszkén áll a vár,
kapuja rég zárva, kulcsa elveszett talán,
aki arra jár szemét csodálkozva nyitja,
betérne énhozzám egy röpke pillanatra.

Régen szívesen látott sok-sok embert terme,
részeg estélyeken táncolva suhant népe,
mulattak itt éjeken át fennkölt vendégek,
konyhájában mindig jutott falat szegénynek,
hogyha vándorútjukról fáradtan betértek,
kemence melegében pihenésre leltek.

Gazdasága virágzott nem volt neki párja,
szomszédait minden földi jóval ellátta,
kertjében virágok illatukat ontották,
mellette kanyargó utakon csodás fűzfák,
bástyáján büszkén lobogott színes zászlaja,
tisztes híre eljutott világnak tájára.

Most csend honol mindenütt, földjei kihaltak,
kapuja magába zárta a dallamokat,
virágjai hervadtak, színüket vesztették,
bálterme kopott, vendége sötétség,
ha megtalálod a zár rég elvesztett kulcsát,
hogy régi fényben ragyogjon, tárd ki kapuját.