Lopva lélegzik lelkemben a világ
Őseim végtelen lépteit kőtáblákba írták.
Vagyok s voltam én világtalan döng a föld
Lélegzik fölöttem és emberformát ölt.
Táncoltam s táncolok vadul életeken át
S nem feledem kalapomon hordani a karimát.
Olykor talajt böködve botommal botladozom
Máskor meg szomjazom akkor is, ha iszom.
Varázserőm ereim feszíti, s gúnyám alól
Lelkemet a magasba repíti.
Varázs ereimben
By Keresztanya
6 hozzászólás
Hű, de jó! Mint egy sámánének! Gratula.
Köszönöm szépen, Gunoda!
Kedves Keresztanya!
A harmadik sorban elkelne valahová egy vessző, de amúgy megragadó képek, főleg az első. A világ valóban mindenkinek a lelkében lakozik, sőt az egész világegyetem, Istennel együtt.
Üdv: Jessyrose
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: K.
Kedves Keresztanya!
Nekem nagyon tetszik a versed. Olyan mintha a Babiloni időkből szólna a mai kor emberéhez. Mintha onnan elindulna és ide érkezik ebbe a korba.
Gratulálok!
Áldás! Regős
Nagyon kedves értékelés! Köszönöm szépen, Regős!