Nyugszik értelmem körbefon lassan,
lapuló hangulat varázslatban.
Szóval bíztat, kanalaz a jellem,
trükkhöz, most én vagyok türelmetlen.
Sivatag az érzelmi ütközet,
kérlek ne rabold el az üdvömet.
Homokfúvott méla gondolatok,
tévelyedett léha fondorlatok.
Szapora szívverés alkalmatlan,
halott lelkem él vágyvilágomban.
Mesél az elme régmúlt időről,
mélázva nézem a heverőről.
Pihegve futok neki az agynak,
majd a másvilágon alkalmaznak.
Szimultánt játszom a bénultsággal,
kamuzom a nagy méltatlansággal.
Lopakodva lesem más életét,
nézem családom vérmérsékletét.
Éhesen alszom, szomjasan kelek,
ne féljetek, ezek mind díszletek.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
És milyen szépen felépítettük magunknak.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Igen igazad van.
Mindent értessz.
Köszönöm, hogy olvastál! Gyere máskor is!
Szeretettel: Edit