A távolba mered két szemem.
Istenem! Itt van a szerelem!
Elbújjak? De hova!?
Menekülnék én előle,
Mert már hallottam felőle.
Titkolhatnám, hogy kell nekem,
Mondhatnám, hogy nem szeretem…
De akkor hazudnék!
Előle futni-bújni kár.
Úgyis bárhol rád talál…
Szerelmes lettem. Most vétkeztem?
Feledve mindent öleli két kezem!
Csodaszép érzés ez…
Ahogy becézem, s Ő nevet!
S fülembe súgja nevemet…
Az éjszaka leple véd.
Pirkadat! Várjál még!
Ne jöjj ily’ hamar!
A felkelő nap első sugarában
Csókod íze édes a számban…
S a hajnal ezüstjét a pók hálóba fonja,
Hogy a törékeny képet egybefogja.
Már nem mozdul a táj!
Szívem zakatol, míg a hajnal felhasad;
De a napsugárban a Varázslat megmarad!
5 hozzászólás
…és olyan lesz, mint egy szivárvány…)))) gaby
Kedves Éjkirály!
Szerintem nem sokat kéne dolgozni azon, hogy tökéletes legyen a vers, mert a rímeken keresztül átérződnek a gondolataid, a kálváriád. Remélem azok a bizonyos versek már nem porosodnak a fiókban, mert kár lenne értük!
Gratulálok,
Réka
(Csongrád? Akkor biztosan ismered a nagyszüleimet. 🙂 )
Kedves Réka!
Kedves tőled, de én nem így látom; van még bőven tanulni valóm! De ami a kálváriámat illeti… nos adtál egy ötletet; Azt hiszem, megpróbálom prózába szedni, hogy milyen volt felnőni. Verseim messze nem tükröznek annyit, amit kálváriának lehetne nevezni; csupán villanások – hol fényesek, hol matt színűek ( és remélem valóban színesek) – de mindösszesen pillanatképek…
Talán ismerem a nagyszüleid, de ahhoz tudnom kellene, kik ők:) Így nehéz.
Köszönettel: Éjkirály!
Kedves Éjkirály!
Úgy ahogy van, nagyon jó olvasni a versedet. Olyan őszintén hatnak a gondolataid,a soraid. Bár igaza van Rékának, hogy még lehetne kicsit fésülgetni, hogy teljesen szabályos vers legyen. De minden verssel úgy vagyunk – én legalább is -, hogy ahányszor elolvasom, mindig tudok rajta valamit igazítani.
De így is tetszett.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy megírta véleményét, mert valóban "épít" vele. Én mindig az első gondolataimat vetem papírra (talán innen az őszinte hangzás), és csak ritkán, inkább csak muszájból javítok bele ( rím, szótagszám…). Valóban nem pontosak a verseim, lenne mit csiszolgatni rajtuk, mégis: Szerintem az első gondolatok a legjobbak, a csiszolgatás – ez én esetemben – többet árt, mint használ… vagy lehet, hogy csak nekem:)
Köszönettel és Tisztelettel: Éjkirály!