Ebédszünet! Varázsos szó!
Röpke óra,
mikor a legnagyobb
probléma:
Hol van a só?
Surranjunk körbe a földön
s lessük meg,
hogy fal az
éhes tömeg…
Irodában:
Röppen a tábla:
„Ügyfél kizárva!”
Pecsét a fiókba,
toll a tartóba,
űrlap pihen
a billentyűzeten,
tűsarok tipeg
el a kövezeten.
„A leveshez vegyen
friss pletykát is,
s egyen…!”
Az egér végre egyedül
a képernyővédő elé ül.
Építkezésen:
Csavarozóhoz dől a kalapács,
lecsusszan az állványról az ács.
Poros tarisznyák,
színes szalvéták,
szurtos kezek,
éhes szemek,
szalámis, sajtos,
hideg a kávé, sajnos,
itt csirke, a rántott,
a kenyér hozzá ott,
kóbor ebek
lesnek, s nyernek.
A gyomor s a lélek mohón nyeli étkét.
A por szitálón száll, s figyeli a békét.
A vadnyugaton:
Bődül a marha,
leng a farka.
Vére hajtja
az árnyékba, arra.
Jim kutya liheg,
elnyúlik, piheg.
Döng a légy álmosan,
Joe-csizmába szippant,
a sarkantyún koppant,
s kómába zuhan boldogan.
Kisboltban:
„Zárva!”
szól a tábla.
Az árus
szalad hátra,
saját zugába,
a világot
végre
pár percre
kizárva.
Ma salátát hozott –
majonézzel s kanállal.
A tálka előtt az asztalon
a bulvársajtó kitálal.
És így tovább:
hercegek, bárók,
koldusok, kukások,
boltosok, tárók,
házgyári munkások,
brókerek, őrzők,
hóhérok, fodrászok,
rendőrök, főzők,
futkosó firkászok…
Mindnek
van egy óra,
mikor
nem figyel a szóra,
csak a
hasában a „korr”-ra…
Áldott legyen a szó: Ebédszünet!
(S az enyém?
Csalfa álom,
szivárvány
káprázat…
Sehol se találom,
s ez annyira
kifáraszt!)
14 hozzászólás
Szia Inesita!
Elolvastam a versed, jó témát választottál. Nekem kegyetlenül tetszett a “Kisboltban” szakasz, annak is utolsó négy sora, ezt nagyon megcsípted!
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm, hogy olvastál! Örülök, hogy tetszett! Egy csomót gondolkodtam annak a szakasznak a végén, és egyszer csak mind a négy sor beugrott együtt…
Üdv!
Szia!
Öszinte rajongód 🙂 vagyok, az őszinteséghez hozzá tartozik, hogy nekem ez most kevésbbé tetszett. Néhány nagyon eltalált sor (az előbb emlegetett kisboltos) vagy
” A gyomor s a lélek mohón nyeli étkét.
A por szitálón száll, s figyeli a békét.”
De nekem nem áll össze egésszé. Igazából, a gördülékenység helyett csikorgónak érzem.
Hajrá és várom a következő írásod.
Maristi
Kedves Maristi!
Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy szereted a szösszeneteimet, és annak is nagyon örülök, hogy őszinte vagy!
Hát igen, a ritmusa tényleg nem valami egységes, de a szabályosság nem jött össze, hát gondoltam, legyen szabálytalan, és ez sikerült:) Be kell vallanom, hogy a Macskaálom picit jobban tetszik, de ez készült el előbb, és ez is édes gyermekem…:)
A sorokkal egyetértek, de az anyukámnak például a vadnyugatos rész tetszik a legjobban.
Üdv!
Ez nem semmi! Tökéletes lett. Mókás, rímes, dallamos.
Nagyon köszönöm! Csak kevesen mondták eddig ezt róla, és jólesett a dicséreted!
Szia!
Nagyon tetszik, ahogy a különböző helyszíneken ábrázolod az ebédszünetet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm!
A tanárnő és persze mi többiek mindig lopunk a tanárúrtól valamit szóval mindig ebédszünet van
No igen, tarhálunk, tarhálunk… 🙂
Nagyon vidám ez az ebédszünet, s remek a vers !:) Gratulálok!:)
Kedves sleepwell!
Örülök, hogy elolvastad! Köszönöm!
Léleküdítő vers. Úgy értem, nem kell benne mély tartalmat keresni és nem is kell, hogy legyen benne. Magával ragadó, kedves, dallamos kis vers 🙂 Örömmel olvastam.
Kedves Phoenix!
Nagyon örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy itt jártál!