adj. A világ oly' nagy,
nekem pedig csak te vagy.
Várj! Csak egy pillantást,
egyet hadd vessek rád,
kérlek, még egy kicsit várj!
Add ide két kezed,
Hadd öleljelek tovább,
lélegzetem szaporább.
Várj! Magamra ne hagyj!
az élet így hideg,
lelkem csak didereg…
8 hozzászólás
Tetszett!
Szépen kifejezett érzések!
Grat-sailor
Köszönöm szépen sailor! :))
Balázs
Szép érzéseidhez szeretettel gratulálok, ahogyan rímbe szedted.
Üdv. oroszlán
Köszönöm oroszlán! 🙂
Balázs
Szia Rebbel!
Nem tudom megmondani, hogy miért tetszik ez a vers, de tetszik… Lehet, hogy csak saját magam látom bele, de valahogy a szeretet mellett valami hideg űrt vélek tátongni itt, amitől elkap egy kellemes-kellemetlen, muszájból visszafogottság, valami ziháló esdeklés. Mintha egyszerű szavakkal pendítettél volna meg bennem egy nagybőgő mélyen szántó húrját 🙂
Köszöntem 🙂
Gabe
Szervusz Gabe!
Köszönöm szavaidat, azt hiszem jól rátapintottál a lényegre, nem tudok nagyon többet mondani. :)) Örülök hogy itt jártál!!
Balázs
Nagyon szép verset írtál Balázs !
Magával ragadott !
Messzire vitt !
szeretettel gratulálok: Zsu
Szia Zsu!
Köszönöm szépen! Szívből jött…
Balázs