Hidd hogy nem vársz hiába
Egyszer majd én is megérkezem
Ismeretlen utcákat járva
Az utat senkitől nem kérdezem
Nem láttam soha ezt a várost
Nem tudom merre az út
A csizmám kicsit már sáros
De jólesik a gyalogút
Tudom hogy téged megtalállak
Csak hidd te is, hogy megérkezem
Nem kérdezem hogy merre menjünk
Csak fogd erősen a két kezem
7 hozzászólás
Egyszerűségében, tisztaságában megragadó vers. Tetszett.
Köszönöm. 🙂
Irigylem azt aki “Vár rád”.
Gratulálok!
Leticia, nagyon kedves vagy, igazán. 🙂 Köszönöm. 🙂
Akár én is irhattam volna ! Olyan gyönyörűen összecsengenek a szavaid a rímeid a gondolataid az enyémmel. Öröm ilyen lelki összhangra találni. Gratulálok, nagyon szép vers
Szeretettel: fefo
Miért nem én írtam? De komolyan: nagyon szép és hatásos! Egyben van! Gratulálok!
Egyszerűsítve: Ez is nagyon szép vers, kedves és szép gondolatok szépen megfogalmazva, a rímek összecsendülve! Gratulálok.