Varjú sétál kinn a réten,
ott károg ő egész héten.
Be nem áll fekete csőre,
ki a szántásoknak őre.
Kevélyen lép, mint egy király,
azt hiszi, hogy ő egy sirály.
Éjszín fekete a tolla,
feje forog, mint motolla.
Nehézkes a repülése,
sáros hanton van ülése.
Kissé trottyos a járása,
bölcs hollónak ő a mása.
Neve varjú, mezők kincse,
farkán libben tolla tincse.
Szántóföldnek ő az ura,
szemtelenül nagy figura.
Ha kergetik, messze repül,
más határra áttelepül.
Ott sétálva, ott a réten,
károgva ő egész héten.
3 hozzászólás
Kedevs Zoltán!
Megleptél!
Olyan hitelesen festetted le irásodban a
"Varjú sétál…"t,hogy ilyent csak hosszú
órák megfigyelése után lehetséges.
…de ennél a pontoságnál,mégjobban tetszett
ahogy kifejtetted,szinte élhetö lett a kép róluk
"Nehézkes a repülése,
sáros hanton van ülése.
Kissé trottyos a járása,
bölcs hollónak ő a mása."
Nagyon jó!!!
Kedves sailor!
Örülök jöttödnek, s hogy olvastad versemet
s találtál benne olyat ami tetszett!
Nem vagyok gyakorlott az ilyen jellegű
versek írásában, de olykor próbálkozom
vele!
Üdvözlettel köszönöm látogatásodat s fáradozásodat
mit értem is teszel kedves szavaiddal!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel, s Barátsággal Zoli Kaposvárról 🙂
"Szántóföldnek ő az ura,
szemtelenül nagy figura."
Egy nagyon ötletes / gyerekvers!
Gratulálok!
Nagaon tetszett!
Szép napot:sailor