Utálok csak állni és a messziségbe kiabálni
Vágyakozva nézni, csak úgy várni
Idegesit a semmi, hogy semmi kincsem
Elszomorit, hogy nekem semmim sincsen
De mi az a kincs amiért az ember élhet
Az élettől mi az mit remélhet
Apró dolgok nyújtják csak a vigaszt
Egy változás hozna életembe tavaszt
Reménytelenül élni a legrosszabb dolog
Ezért mindig csak a mára gondolok
3 hozzászólás
jajj igen ez teljesen igaz, olyan rossz reménytelenül élni! Jól megfogalmaztad! Szép lett csak olyan szomorú:(
Sok kis ,apró örömből rakj össze egy nagy boldogságot.Talán ez az élet titka.
Kedves Stevee!
Azt hallottam a kis öröm is öröm. Megértem az érzéseidet amiről írsz, bár ezzel sokat nem érsz.Nem egy vidám vers, de jól megírtad.
Ági