Várok

Sokat vártál, keveset láttál
s nem jutottál tovább a mánál.
Aggódva sokat rothadó fáknál,
szaladj vak szarka, hisz messzebb járnál!

És gondolatban ismét meghaltál
lezser búban oh, magamra hagytál.
Hajtások erednek majd remegnek.
Szóval, veled vagy rajtad nevetnek?

Siralmas képzet bomlasztja eged,
komor koszorúval s ott, ott lebeg.
Lehull levele is gyötrődve és
hangtalan dallamok, szép feledés.

Haza rebegve fényes peronon
átlépsz, átérsz tovatűnt korokon…
Vérben buksz hasra, bár oly lágyan
Ahogy csók hull, a rég kihűlt ágyban.