Várok rád a szürke éjben szüntelen
Oly sok perc még pirkadatig, türelem.
Siettetném, jöjjön már a virradat,
Meghallanám hőn áhított hangodat.
Hát ím, itt van, oszladozik már az éj,
Tölgyfa mögül lopva ragyog át a fény.
Arany sávja kormányomon megpihen
Kicsi lepke szélvédőmön átlibben.
Fülelek: Ez valóság nem ámítás
Jöttödet jelző lábbeli kopogás
Elönt a kéj, ajtóm végre kinyitod,
De kint maradsz, csak táskádat bedobod.
Arcod vörös, szemed körül könny-nyomok
Bajod történt, egyből arra gondolok.
Csak állsz némán, oly tehetetlen vagy ott,
Rádöbbenek, a kedvesed elhagyott.
Szomorú téged rosszkedvűnek látnom,
Dudálok egy nagyot,és ezt kiáltom:
Szállj be, szállj be, megszűnik a magányod,
jól tudod, hogy én vagyok a járgányod.
7 hozzászólás
Jó a csattanója! Az utolsó előtti versszak utolsó soráig azt hittem, hogy egy szerelmes fiatal várja a párját. Aranyos, ötletes megoldás.
Üdv.
Köszönöm szépen.
nekem is tetszett, gratulálok!:)
Köszönöm szépen, Sleepwell!
…tényleg szuper a csattanója, én mindvégig azt hittem, hogy egy baráti vagy tetstvéri kapcsolatról lészen szó.
üdv, eszkimo
Örülök, hogy tetszett, kedves Eszkimo.
Rozália
Kedves Esztike!
Ezt a remek verset most dobta elém a "Véletlenül", én mindjárt azt gondoltam, hogy ez talán nem is véletlen, ezért nekifogtam, olvastam. Nemhiába, mert nagyon tetszett, érdekes és jól kigondolt vers. Én is azt mondhatom, hogy egészen másra gondoltam. Nekem is van egy hasonló versem: én magamban becsapós versnek hívom. Ha érdekel, megkérlek, hogy te is olvasd el. Nem fogod megbánni. A vers címe: Óh, Te édes!
Versed nagyon tetszik, szeretettel olvastam, magamban jót mulattam rajta: Kata